Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

400

okok keresésében nem állhat meg, rnig az értelmes akarathoz nem jut. Egyedül ez elégiti ki az ok ideáját, ez felel meg neki.

Ha a világra egy tekintetet vetünk, hatalmasan látjuk bizonyittarni azt a feltevést, hogy annak oka csak egy Ész és Értelem lehet. A világ egy egyetem, egész, rendszer. Egész okának, mely létre hozta, úgy kellett terveznie, úgy kell igazgatnia, mint egészet, mindeneket egymáshozi viszonyukban kellett teremtenie s kell folytonosan vezetnie egy előre látott czél felé. A világ egyetemes és összhangzó alkotmánya egy Isteni Eszme, egy Teremtő Értelem kifejezése.

KECSKEMÉTI FERENCZ.

Martensen emlékirataiból.

Heidelberg.

Üdítő ut után ért Martensen és Bornemann Heidelbergbe, hol akkori időben nagy szellemi gazdagság volt felhalmozva. Itt volt Daub, a speculativ theologia atyja; Creuzer a mytho- logia szellemes Írója; Thibaut, a hírneves jurista, ki egyúttal képviselője volt a zenészét magasztosságának; Schlosser, a 18. század történetének Írója, ki körül ifjak, történészek köre képződött s kik köré tartozott az utóbb híressé lett Gervinus.

Martensen itt hallgatta Daub vallásbölcsészeti előadásait, melyekből azonban csak az a kedvetlen benyomása maradt meg, hogy bármennyire hitt is Daub a kijelentésben, vallás- bölcsészete még sem tudott megküzdeni a pantheizmussal.

Heidelbergben időzése alatt rendkívüli esemény gyanánt jelent meg Strauss Dávid ..Tézus élete“ czimű müve. E mű rendkivüli feltűnést szült, úgyszólván az egész keresztyénség- ben. Mert nem kisebb volt vezérgondolata, mint az, hogy Jézus élete nem valódi történet, hanem csak mythosz, költemény. Annak, mi ezer éven át az élet és a történelem központját képezte, szétfoszló ködfátyolképnek kellett volna bizonyodnia. Sokan hitték, hegy az alapjától megfosztott keresztyén egyháznak össze kell omlania. „Reám — mondja Martensen —