Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
9-10. füzet
383 vitatják, általában úgy szokták feltüntetni, mint a mely sokkal nagyobb mértékben függ ezen nézetek egyikének, vagy másikának igazságától, vagy hamisságától, mint a hogy valósággal függ- A theisták egyre figyelmeztetnek, hogy ha csak ezt, vagy azt az oki összefüggésről való nézetet el nem fogadjuk, s ezt igy vagy úgy nem magyarázzuk ki, észszeriileg nem hihetünk Isten léteiében; viszont az antitheisták szinte állandóan biztosítanak, hogy az Istenben való hit okszerűtlen, mert az oki összefüggésről téves nézetet fogadunk el, vagy helytelenül magyarázzuk azt a folyamatot, mely által az oki összefüggés felfogatik. De ki fog tűnni, hogy az ily nemű állítások, ritkán bizonyítanak egyebet, mint azok gondolkozásának egyoldalúságát és éretlenségét, kik ilyeneket állítanak. Igaz, hogy az oki összefüggésről való helyes és széles látkörü nézet, s annak ilyen felfogása, jobb mint a téves és szűk látkörü nézet és felfogás; de aligha lehet következetesen azt állítani, hogy bármelyik nézet is, melyet e pontokra vonatkozólag vallottak — lerontaná a theistikus hitet. Még az oki összefüggésről való olyan teljesen helytelen nézetek és magyarázatok, — minő p. a Humeé és J. S. Miilé, — sem kevésbé összeegyeztet- tethetők a thesticus következtetéssel, mint bármely más valóban tudományos következtetéssel, mely valóban a tudomány fejlesztésére irányul. Ha csak szigorúbban nem értelmezzük és alkalmazzuk őket, mint azok kik ezeket a nézeteket vallják, mi is használhatjuk őket thesticus következtetésünkben; ha mi nem közvetkeztethetünk szerintük, nem lehet következtetni szerintük semmi tudományos kérdésben sem. Egy szóval, ha használhatók a tudományban, használhatók a theismusban is, ha itt nem használhatók, nem használhatók a tudományban sem. Midőn az Isten létele mellett való érvelésünkben az okiság elvét elfogadjuk, mi az tulajdonkép, a mit elfogadunk ? Csupán ezt, hogy a mi lenni kezdett, elözmé23*
