Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
9-10. füzet
384 nyének, vagy alapjának, vagy okának kellett lennie, a mi lét- rejövetelét kimagyarázza. Nem mondjak, hogy minden léteinek okának kell lennie,*) inig okot nem találtunk arra, hogy úgy tekintsük, mint nem örök lételüt, hanem olyat, melynek kezdete volt. De a miről csak azt hisszük, hogy kezdettel Dirt, egyszersmind azt is hisszük, hogy okkal is kellett bírnia. A theisticus okoskodás felteszi, hogy ez a hit igaz. Felteszi, hogy minden létnek, mely egyszer uj volt, minden eseménynek, történetnek, változásnak oka volt. Bizonyára ennyit feltenni nem sok. Ha valaminek úgy ennek az igazsága kézzel fogható. Gondolkozásunk minden pillanatban erről tanúskodik. Az érzéklés ezen elvnél fogva kelt gondolatot. Ha ez az elv nem volna igaz, nem volna lehetséges a gondolat. Ennek az elvnek a helyességét tagadni annyi volna, mint tagadni, hogy az ész ész; annyi volna mint azt állitani, hogy valaminek az okát keresni bolondság. És ennyire soha senki sem ment. Humenak, ha következetes akart volna lenni tagadnia kellett volna ezen elv helyességét, szerette volna is tenni. De nem merte. Csak azt tagadja, hogy minden okozatnak okának kell lennie, akár intuitive, akár demonstrative bizonyos volna, vagy hogy az úgynevezett ok és okozat között valami kapcsolatot vagy köteléket lehetne észlelni. Nem azt vizsgálta, hogy szükségképeni- nek állitjuk-e azt, hogy minden dolognak a minek kezdete volt, okának is kellett lennie, hanem azt kutatta, hogy mi okon mondjuk ezt szükségképeninek. Ezt beismerte, hogy szükségképeninek tartjuk, s az okiság természetét azért vizsgálta, hogy felfedezze, miért tesszük ezt? Végkövetkeztetése az lett, hogy ez az oki Ítéletünk „szokáson alapuló tapasztalat szüleménye,“ a mi nagyon hiányos és téves megoldás, nem is megoldás, mert a kérdés az volt, miért fogadjuk el igaznak ezt általában, hogy minden kezdettel biró létnek okának kellett lennie ? és *) Sőt nincs jogunk feltenni, hogy valami létezőnek kinek kell lennie.
