Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

5>éftl senkinek, hogy az igehirdető egyéniségének netrl szabad előtérbe nyomulnia az ige hatásának rovására ; hanem maradjon mintegy észrevétlenül, s a figyelem osztatlanul függhessen magán a hirdetett igén. Az egyéni gondolatok nyilvánítása és egyéni érzelmek ömlengése: maradjon távol a templomi szószéktől. A megfeszittetett Krisztus Jézust kell hirdetni s nem mást, semmi esetre pedig nem magunkat. Harsogva zúg az ige folyama, azon időponttól fogva, mióta az Idvezitő megindította azt és foly szakadatlanul az idővel; napi értékű dolgok tehát, — minő a lelkész egyénisége is, — mellette tekintetbe nem jöhetnek. Soha sem szabad annak a kérdésnek állania : ki hirdeti az igét ? Ez erkölcsi kiskorúságra mutat. Hanem egyedül és csupán arra tekinteni, hogy mi hirdettetik ?

Ne czeremóniáskodjunk az Ur asztalánál. Töröltessék el végkép a kenyérnek és bornak, valószínűleg különben is kevés gyülekezetben szokásos, úgynevezett megszentelése az úrvacsora osztás alkalmával. Exegeticai és történelmi bizonyságok és erősségek szerint, teljesen bizonyos, hogy a reformátusoknál a kenyérnek és kehelynek úrvacsora osztás alkalmával szokásban levő szertartásos megszentelése: egyáltalában helytelen dolog. Ugyanilyen ítélet alá esnek a templom szentelések. Hazai példát hozhatunk fel állításunk igazolására. Ott van a debreczeni nagy templom, mely szertartásosan, — igen helyesen — máig sincs felszentelve. Eltörlendő a gyermekágyból fölkelt nők felavatása, mit már a 16-ik századi kánonok is elvetettek.

Innepeinket ne szaporítsuk, maradjunk meg a jelenleg is érvényben álló öt innepünk mellett, melyek t. i. a vasárnapokon kívül vannak és azokat üljük meg valódi buzgósággal.

A vasárnap megszentelését illetőleg oda kell működnünk, hogy vasárnap reggelenként ne a hirdetéseket vagy az árverezés kezdetét jelző dob szólaljon meg előbb, mint a harang, se vasárnap délutánonként ne hallassák előbb a dobpergés vagy korcsmái zeneszó, mitsem véget érne az istenitisztelet.

Magyar református lelkész ne legyen kormányhivatalnok. Rendjeleket, kitüntetéseket se fogadjon el s általában semmiféle kegyért és méltóságért önállóságát és egyháza iránti hűségét áruba ne bocsássa. Nagy áron vétettetek meg: ne legyetek embereknek szolgái ! Ezt mondja az apostol. Rendjelek és azokhoz fűzött czimek elfogadása egyházunk szellemével 3 jellemével merőben ellenkezik; túl van minden kétségen, hogy a csillogó rendjelek nem egyebek, mint fónyea koporsósSegek,