Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

S 75

melybe megfojtandó önkormányzatunk teste fog elhelyeztetni, „Csaknem általános igazságul el lehet mondani, hogy minél több súlyt fektet valamely felekezet a földiekre, a romlandókra — annál szegényebb az a mennyeiekben és romolhatailanokban. s mennél több ajándékot s fényüzési czikkeket nyer a földi királyok és országok kincstárából, annál többet veszt saját nemes szabadságából és függetlenségéből, mignem végre egészen azok rabszolgájává aljasul, a helyett, hogy vezérlőjük, nemes- bitőjök, feddöjök és megszentelőjök maradt volna mint végig- len.“ (Révész Imre : Ünnepi és közönséges egyházi beszédek.

I. füzet. Debreczen. 1870. 3o-ik lap.) Alvinczi Péter (1609) és dr. Bőhl, egyezőleg az Ézsaiás 49, 23. versét tartják az államnak, egyház iránti jogait és kötelességeit illetőleg szabályzóul.

Püspökeinket ne kecsegtessék főrendiházi tagsági joggal, sőt inkább a többi felekezetek püspökei, érsekei is szűnjenek meg a főrendiház tagjai lenni. Főpapnak, főpásztornak ne neveztessék köztünk senki! Krisztus a mi egyedüli főpapunk és kivülte másra nincs is szükség.

Ne legyen nyomorgó lelkész, lelkésztanitó és tanitó a magyar református egyház kebelén egyetlen egy sem, szabad egyháznak belhivatalnokai is legyenek szabadok és mentek az anyagi aggodalmaktól és tépelődésektől, mert örök igazság az, hogy a szegénység és tengődő állapot legnagyobb ellensége, sőt gyilkosa a szabadságnak és függetlenségnek.

Minden egyház igyekezzék földbirtokot szerezni, minél többet, a legcsekélyebb se legyen a nélkül. Ennek két üdvös következménye van, úgymint: először, hogy az egyház anyagi fenállása biztosittatik s nem aggasztja anyagi gond az egyházat ; másodszor, minél több földterületet szerezzen meg a magyar reformalusság az őseinek vére által megszentelt hazai földterületből. Hódítsák meg e hazát másodszor a magyar reformátusok ! Legyenek újkori honfoglaló sereg, az ezredéves ünnepélyen. Az értékpapírokkal való spcculatio, erkölcsi testülethez illetlen is és veszélyes koczkázat is.

Szervezlessék a nagy egyházakban egy-egy lelkészi állomás minden kétezer lélekre, mely azon esetben, ha rendes lelkészszel betölthető nem volna: töltessék be helyettes vagy se- gédlelkészszel. így a lelkipásztorkodás czélja inkább meg lesz közelítve, mint a puszta templomi szolgálat teljesítése által.

A legparányibb anyaegyházak is, habár rendkivüli áldozat árán, okvetlenül fentartandók, miután a domestica már ez