Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

333

fiák szilfa héjából szépen fűzik, de ezt csak nyáron szokás és lehet viselni. A tiszta magyar helységek buzakenyérrel élnek, és ha ez van, mellé egy kobak bor, egy darab szalonna, köny* nyen megelégesznek.“

És ma, majd egy századdal későbben, midőn fájdalommal látjuk, hogy megyénk egyik-másik vidékén a lakosság az oktalan fényűzés vagy erőfeletti feszítés következtében szemlátomást sülyed és pusztul, addig Csurgón és vidékén a nép viseletében és [életmódjában még mindig takaros és egyszerű épen azért vagyonos, megelégedett és boldog. — Adja Isten, hogy az ősöknek e puritán egyszerűségéhez ragaszkodás legyen jövőre is ez értelmes és becsületes nép jóllétének alapja, fokozatos emeltyűje ! „Czigányok is — Írja tovább Nagyváthy említett levelében — számosán laknak e vidéken, a kik, mint másutt is, varázslással, hirhordással, kovácsolással és hegedű- léssel tengenek. Házhelyeiktől 18 napot robotolnak és ez többnyire levélhordásból áll, de kaszálni, csépelni, aratni teljesen nem tanulnak. A csurgói uradalom az apróbb munkákat velők téteti, milyenek szénagyüjtés, rétek tisztogatása, gabonaforgatás és rostálás. Ilyen munkájokért kapnak naponta fejenként egy font kenyeret, négyen egy iczcze főzeléket és két font murdalót, ezen felül 4—5 krajczárt. A murdaló esett vagy beteg disznó húsa, melyet a kanászok a tanyárókról behordanak, a tisztek felfüstöltetnek és fontonként osztják a dolgozó czigányoknak, a kik azt igen örömest eszik. A hajdút a robotozásban épen nem szeretik. Innen maguk közül választanak vajdát, ki a dologra őket kiállítja, nógatja s meg is veri, haji- gálja. — A vajda eszerint nem dolgozik és a fizetést mégis mind a mardalóban, mind a pénzben egyformán húzza a többivel.“ stb.

Festetics Kristóf, az egyszerű nemes birtokos, gyorsan elmélkedék rangban és kitüntetésben. 1722-ben Somogymegyé- nek országgyűlési követe; 1724—1736 pedig ugyanazon megyének alispánja volt; Mária Terézia magyar királylyá koro- náztatásakor — mint már akkor királyi helytartó tanácsos — aranysarkantyús vitézzé üttetett, később pedig a hét személyes tábla bírája lön. Czitneit megörökítette a csurgói majorban levő nagy magtárnak portáléja fölé tett következő feliratban : Nobilis Christiphorus Festetics de Tolna, Eques auratus, sac: caes;