Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

30?

akár az ügyes-bajos élet kényszerűsége. A mi életem sorsát illeti, ugy kell rendezkednem, ahogy lehet, élve vagy epikuraeus, vagy síoikus módjára.“ Es ha egjms életmozzanatokban csodáló vagy imádó hangulatba esett, Spinózával kénytelen volt igy szólni: „Mi gondod arra, ha szeretlek?“ Mert, hogy ezen Isten bármi értelemben öt szeresse vagy csak legkevésbé is törődnék vele, azt magában el nem gondolhatta. Ismét, ha kereste a személyes Istent, ki az emberrel együtt érzi az örömet és a bánatot, akkor egyhamar előállt a következő nehézség: „Hogy lehessen Isten mindenben minden és egyszersmind egyediség, egyes lény?“

De daczára ezen érdekes okoskodásoknak, mégis csak beteg volt akkor Martensen állapota és rájött ennek okára is, a mennyiben átlátta, miszerint ez nem más, mint az egyoldalú intelloctualizrnus hatása és hogy a fárasztó, tisztán intélleetuális foHalkozás közben hitélete szorult háttérbe és lett munkaképtelenné. Hallgassuk meg erre nézve öt magát: „A hit az, mely Istenre vonatkozó ismereteinket és aző kijelentéseit hordozza; a hit az, melyből, mint legmélyebb forrásból meríti éltető erejét az ismeret. Ahol a hit eltikkad és megerötlenedik, ott ingadozik minden felsőbb ismeret és elveszti erejét. Az emberi kutatások történetében sokszor ismétlődött az a tapasztalat, hogy intellectuális gazdagságról lehet álmodozni, holott voltaképen ugy, mint ama laodiceabeli gyülekezet, szegények, meztelenek és vakok vagyunk. Képzelődnek az emberek, mikor azt gondolják, födolog Istennek gondolása, Istennek ismerése; mert feledik, hogy mindenek felett élmény utján kell Istent megismerni és hogy az ismeret csak egyik mozzanata az átélésnek; hogy a mi talányunk — miként azt oly nagy gondolkodó fők, mint Hegel is tartották — nem csupán ismeretnek, hanem életnek is talánya, melynek megoldását eszerint az életben, a valódi existentiában, ugy, miként

' 20*