Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

805

ellen fordáit. Ebben mondta ki azt a hires szót: a tisztán észszerűvel — Hegel bölcsészete pedig tisztán észszerű volt — nem juthatni a realitáshoz; és a felsőbb valóságot nem lehet máskép megérteni, mint felsőbb empirizmus utján. Szintúgy elnevezte Hegel átmenetét vagy ugrását a logikai eszmétől a természetig, gondolati csalódásnak, mely legkisebb értelmezést sem nyújt. Erre valamennyi 1 legel féle auditórium, melyekben Martensen gyakran hospitált, viszhangzott a Sehol!ing elleni goromba kifakadásoktúl Többi közt elnevezték öt bölcsészeti cson- kabonkának, ki rokkantak kórházába való, mivel arra már régóta képtelenné lett, hogy a bölcsészet dolgaihoz hozzászóljon; hogy saját jobb ifjúkori gondolatait elfelejtette, és jelenleg az ész magaslatáról vak empirizmusba zuhant alá stb. Mindazáltal Schelling szava fulánkként hatott a lelkekbe, és többen azok közül, kik vele polemizáltak volt, áttértek hozzá.

Martensen is ment akkor átalakuláson keresztül. Részint a hegeli oskola ezen rázkódtatásai, részint pedig egy hypochondriát szülő testi baj vették öt körül. Ezen baja rósz orvos által még fokozódott, inig az ellenben jobb orvos kezében szűnni kezdett. Barátja Bornetnann, akkoriban hü és felejthetlen támaszául szolgált és akkor tapasztalta még csak igazán, milyen jó dolog az másodmagával utazni. Hypochondriája azonban oly mérvű skepszist szült benne, mely kételyével mindent megingatott mi eddig előtte szilárd igazságnak tetszett. Mi volt ezen állapotának magyarázata? Bizonyára az, bogy a benne forrongó ellentétek egymással leakartak számolni. A mi ö benne forrongott, az volt a theizmus és a pantheizmus közti ellentét. A kérdés Isten és Isten fogalma körül forgott. Vájjon az élő Isten, a kijelentésnek Istene-e a valódi? vagy a pantheizmus, a pogányság Istene-é? Vagy határozottabban: vájjon a gondolkodó szellem számára lehetségese ezen ellentétnek kiegyenlítése? Sok volt a

20