Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

SOI

lyek're Martensen mindenkor hivatalos volt. Ily kirándulások és a háznál rendezett társas összejövetelek képezték ellensúlyozását annak, a miből egyoldalú tudományosság, egyoldalú belemélyedés a metaphysikát és vallási kérdésekbe válhatott volna.

Képződött e háznál fiatalok köre (az idősebbek közül legfölebb Sibbern tanár jelent meg), kik különböző érdekeket és míveltségi fokokat képviseltek. Ez okozta, hogy egy irány nem uralhatta a társalgást; majd politika, majd aesthetikai dolgok, majd ismét napi újságok voltak tárgyai a vidám, kedélyes beszélgetésnek. Es a vendégszerető háziasszony megengedte, hogy a fiatalkori jókedv ki is törhessen; órahosszákig énekelhették bor és puncs mellett vig dalaikat.

Nemsokára azonban véget értek ez összejövelek, talán hogy többé, ily boldogan vissza ne térjenek ez életben.

Mind Bornemannak, mind Martensennek kilátása volt, hogy a kormánytól megnyerik a nagy utazási ösztöndíjat, és ez meg is lett. Mint hü barátok tehát elhatározták, hogy együtt utaznak, közös pénztár mellett. 1834. őszén hagyták el hazájukat és Kielen át utaztak Berlinbe, hol újabb tanulmány várt reájok.

BERLIN.

Hegel már akkor meghalt volt, de bölcsészete teljes virágzásban állt. és iskolája nagy hatást gyakorolt a tudós világra. Ezen iskola fejének tekintették Marheineke tanárt, kinek dogmatikájával Martensen már ezelőtt be- hatólag foglalkozott és ki öt szívélyesén fogadta. M. külseje papos volt, bizonyos méltósággal összekötve, ki ugyan nem úgymint Schleiermacher és Steffens a lángész közvetlenségével bilincselte le a hallgatót, de ki tudományos értékével és alaposságával is kitűnt. Martensen hallgatta symbolikáját, mely felette érdekes és tanulságos volt.