Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

302

Különösen nevelte az érdeket a confessiőnális ellentétek, különösen a katoliczizmus és protestántizmus közt egy Möhler nevű kath. tudós által kiadott kis syrnbolika. Mar- heinek ezt egyik előadásában „syrnb“ neve alatt megjelent polemikának nevezte. Marheinek ugyanis a symbolikát, mint uj tudományt fejtegette, Möhler ellenben régi mód szerint a katholiczizmusból, mint absolut igazságból indulván ki, annak a protestántizmus által történt hamisítását támadta meg. Marheinek mindenek felett azt kívánta, hogy a közöset, az egyezőt, a consensust ismerjük meg és csak azután távol minden ál irónikától vagy béke theologiától fejtsük ki élesen a különbségeket. Ez által élénk szemléletét adta az egy közönséges kér. Anyaszent- egyháznak a confessiőnális kiilönféleségek közepett, és érzéket támasztott az oekumenikus elem iránt, kellő határai közé szorítva a polémiákat. Az egyházitan határoz- mányainak formulázásához rendkívüli talentommal birt és csaknem önkéntelenül kinálkozott az a gondolat, hogy Marheinek a régi dogmatizáló conciliumokon derék opponensként működhetett volna.

Ezekkel rokon tárgy volt Martensen előtt a porosz egyház unió kérdése, III. Fr. Vilmos és Schleiermacher ezen müve, mely szerint reformátusoknak és lutheránusoknak oly formán kellett egyesülniük, hogy mindkét fél megtarthassa az úrvacsorát illető felfogását, a nélkül, hogy ez a szentség közös élvezetének akadálya lehetne. Tudva van mily nagy vitára szolgáltatott ez alkalmat s nekem sem volt ez egészen Ínyem szerint — mondá Martensen — jóllehet átláttam, mily szép lenne, ha a szakadás, mely mindjárt a reformáczió kezdetén okozott meg- hasonlást az evangy. egyházban: kiegyenlittethetnék. Többször beszélt e tárgyról Marheinekével és jóllehet maga is uniált volt, mégis bevallotta, hogy az egyesülés nézete szerint még korántsem bevégzett és nem fog az lenni mindaddig, inig csak az egyház oly dogmát nem készít,