Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

m

Á vizkórosról szóló evangyéliom lévén sörbaft, ptfe* dikált e szavakról: „Valaki felmagasztalja magát stb. Némelyike a hallgatóknak csalódást érzett magában, miután meg nem foghatta, hogy az ékesség és hatásosság nélkül szónoklót, hogy lehessen nagy liirii prédikátornak tartani. Mások ellenben, koztok Mynster is, csodálták „azt a magasztos egyszerűséget, mely minden ékességet elutasít magától, sőt azt nélkülözhette is,“ — csodálta gondolatainak gazdagságát, mely keresetlenül kínálkozott és az akaratot mélyen és csöndesen megindító elemet, mely prédikálási módszerének jellemzetességei közétartozott. Kiindulva az asztal fején ülni kívánókról szóló igékből, szólt azon helyről, melyet a társadalomban el kell foglalnunk és a helyes önmegalázásról, melyet bizonyítanunk kell.

1833. szeptemberében volt, mikor Schl. Kopenhágát meglátogatta volt; a következő év február havában már halálának hire járt Dániában. E hir mélyen meghatotta dán ismerőseit, kivált kettőért, a miben Schl. halálakor részesült. Elérte azt, mit „Monológjaiban“ magának ek- kép kívánt: „Mindenkor azt kívántam magamnak, hogy teljes eszméletben, meglepetés és csalódás nélkül lássam jönni halálomat.“ Elérte továbbá azt is, hogy halála épületes lehessen, miután lehetséges volt, hogy övéinek adhatta fel az Úrvacsorát és bizonyságot tehetett Krisztus engesztelési haláláról. Mély hatással volt Steffens dán tanár emlékbeszéde Schl. felett, miután ez a hamis theoló- giáról irt könyvében Schl. theológiáját erősen megtámadta volt, de most lelkesedéssel szónokolt felette felmutatva a köztük való differentiát e szavakkal: „De ő keresztyén volt: s e nyilatkozat oly körökben is hatott, hol a ke- resztyéuséget tagadták,

Így tehát nem sikerült Martensennek, hogy vele Berlinben találkozzék. Őszintén gyászolta ezen elaludt világosságot, hálával emlékezve meg arról a végzetről,