Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

296

ban is mozgató erő legyen. Kivá.i objectiv világnézetet, melynek folytán minden dogma nyerhesse el jogosultságát. Folyton panaszkodik arról, hogy a theologia le van soványodva, össze van aszva, tartalom nélkülivé lett és sürgeti, hogy az orthodox dogmák, uj alakban reprodu- káltatva, ismét érvényre jussanak. Világnézlete inegért- hetésének kulcsa: speeulativ logikájában feltalálható. E logika pedig rendszere a lét egyetemes gondolkodási ha- tározrnányainak, melyek szerinte nem pusztán subjectiv hanem isteni gondolatok, a világegyetemet áthatok és abban terjeszkedők. Hegel, koronként B'óhme Jakabra utalt, ki akkor Marfensenre mythikus személynek hatását gyakorolta. Hegel tanulmányozása közben azonban, Mar- tensében oly világnézetnek sejtelme támadt, mely háttérben a szentháromsággal, Krisztust mint a lét középpontját, a világegyetemet pedig mint koncentrikus köröknek rendszerét tekinti, utalván e körök a legbensöbb körére, miben Krisztus él, kitől e körök nyerik jelentőségüket.

Komoly hangok hallatszottak, melyek állították: H. bölcsészeiének czélja nem más, mint minden egyéni és személyes létet logikai pantheizmusba fojtani, és a helyett, hogy a kér. kijelentést igazságnak ismerné el, azt inkább képzeletek birodalmaként fogja fel, melynek menten elenyésznie kell, mihelyt a bölcsészet hatalma a képzeletet fogalommá változtatja. Akadt tehát e tárgy körül elég meggondolni és szőrszálhasogatni való.

E tanulmányozás közben, hatalmas benyomást tett reá azon hir, hogy Schleiermacher Skandináviába utazik és Koppenhágát is meglátogatandja. E hir felvillanyozta: őt látni és vele beszélgetni kiváut, csupa iránta való szerétéiből és csodálatból. Mert daczára annak, hogy Hegel egyes pontokban leszállította szemeiben Schl. tekintélyét és ugyanígy tett hazai bölcsészet tanára Sibbern is ; szive