Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

294

folyvást szerelmes volt ezen ifjúkori, rendetlenkedő ’ge- nialitásába.

Mindazáltal el nem hallgatható, hogy a Grundtvig egyoldalúságát és hibáit oly élesen látó Mynster, nem méltatta eléggé annak szellemi nagyságát és nemeskeblü- ségét, melyek a forrongó felszín alatt rugói voltak törekvéseinek. Grundtvig felöl ezen einem ismerés közös volt az akkori hires íérliakkal pl. Oersteddel és Oehlenschlä- gerrel.

Ezen helyzetről Martensen úgy nyilatkozik: „Egyházi téren ily ellentéteket csakis sajnálni lehet, de ezek az egyháztörténelem szerint el nem kerülhetők. A fökér- dés mindenkor az, vájjon a harczosok mindenike, az Urnák kiválasztott eszköze volt-e? Mert ily esetekben hozzánk illő dolog, felkutatni, magunkévá tenni és hasznosítani azt, a mi mindenikökben az Úrtól és az ö leikéből való.“

1833-ban jelentek meg Mynster „Elmélkedései a kér. hit tanairól,“ melyeknek megírásához oly készülettel fogott, hogy előbb egész dogmatikát dolgozott ki. Ezen elmélkedésekben olyat ad, mi Grundtvignál hiányzik. Tekintettel van az egyes emberre, de mindenkor úgy mint a közösségnek tagjára; igazán ismeri a szivet s ennek állapotait megvizsgálja a lelkiismeret és az Isten igéje világánál; szívélyesség és átlátszóság, érzelem és gondolat, linóin reflexiók és közvetlen szemlélet, — végre ösz- szefüzése a keresztyéninek az emberiessel képezik e műnek kiváló, jó tulajdonait. E könyvről állítja Martensen, hogy nincs párja a jelen század protestáns irodalmi termékei közt. „A kinek ezen állítás paradoxonnak látszik, azt — úgymond — felkérem, nevezzen mást, melyet ennek fölibe lehessen helyezni.“ Hatása pedig e könyvnek rendkívüli volt. Egymást követték a több rendbeli, nagy kiadások, melyek a családok házi isteni tiszteletének vagy egyesek áhitatosságának olvasmányául szolgáltak.