Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

293

rejlett. E tekintetben Grundvigra illet az Urnák e szava: „Nem tudjátok, mely léleknek fiai vagytok!,“ mely szót akkor mondotta Jézus, mikor tanítványai Illyés szellemében kívánták, hogy tűz hulljon az égből és szégyenitse meg ellenségeiket, meg nem gondolva azt, hogy az Ur nincs sem tűzben, sem viharban, sem földrengésben, hanem a lágy szellő susogásában. Mynster óhajtotta, hogy a prédikáezió, a lélek ereje által hasson, nem zajongó tüntetés által; azt is akarta, hogy az erő párosulva legyen szeretettel és megfontolással, holott Grundtvig csak elitélő és kárhoztató szót hallatott. Mynster Krisztus-képében elévülhetlen volt eme prófétai vonás: „Nem fog kiáltani, sem hívogatni és az ö hangját nem fogják hallani az utczákon; a megtört nádszálat nem fogja össze* zúzni és a pislogó mécsbelet nem fogja eloltani,“ — ellenben, Grundtvignál oly keresztyénség jelentkezett, mely utczai zajongással tüntet és idomtalanul előtérbe tolja a szónoknak én-jét.

E két egyéniség, oly különnemü és irányú volt, hogy aligha egyesülhettek volna közös munkára, ha mindjárt jobban kedveznek is nekik a külső körülmények. Mynster fontolgató, harmonikus egyénisége Grundtvig disharmoni- kus, tüzesen forrongó természetével ki nem békül- betett.

Ma gas, finom, mondhatni előkelő szellemű, miveltsége össze nem fért Grundtvig lényének érdességével és darabosságával. Mynster, kinek jellemi kinyomata a kötelesség és az elvek iránti szigor volt, mely azonban idöfoly- tában evangyéliomi szabadsággá és szelídséggé szelleműit át, képtelennek tartotta magát arra, hogy oly genialitás- sal rokonszenvezzen, mely a törvényt és a rendet lenó* zöleg becsmérelte és ezeket a filiszterséggel, a nationaliz- mussal és kanti bölcsészetiéi egy sorba állította. 89 éves korában (1871-ben), mikor „Egyházi tükrét“ vagy a kér. gyülekezet életfolyásának átnézetét“ közzé tette, még