Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1-2. füzet

18

tani a felső tanodákhoz, annyival is inkább mert minden ezred székhelyén vannak már ilyen tanintézetek.

így hát már most körvonatozhatunk annyit, hogy egy-egy felső tanodának szaktudományai lennének: a bölcseleti és a jogi szakok, mint rendes szakok, és ezek mellett, valamely más szak vagy szakok még, a vidék érdeke szerint.

Azon remény táplál, hogy e tanulmányommal tettem egy kis szolgálaton a felső tanodák ügyének.

Melegít Gyula,

Veteményes nézet:

magyar prot. egyházunk népiskolai, jt vidéki gimnáziumainak múltja, jelene és jövője felett!*)

Mikor az ev. prot. egyház Magyar országon, a kedvezőtlen viszonyok daczára is, nemcsak megalakult, de szervezkedni is indult, át ösmerve az ellenkező viszonyok hatalmát, de érezve egyszersmind ügye igazságos, s magasztos voltát: mint a dajkáló ápoló szülei karokat vesztett árva fiú, összeszedve lelki s testi erejét, segítségét önmagában keresve, s Istentől várva: elindult küzdeni helyzete nehézségeivel, mig végre csak ugyan áldásos siker koronázta buz^almas törekvéseit.

Oh milyen jól esett az ifjú, prot. egyháznak az önaratta babérain a pihenés! Óh, mint sietett újabb ösztönt meríteni a a további mindig erősebben tornyosuló akadályok elhárítására! Segélyt nem kért, nem könyörgött senkitől, sőt még azt sem követelte, mit pedig jogosan követelhetett volna, hogy az állam, ha más hitfelekezeteket segélyez: a protestánsokat, — kik szinte adóznak az államnak — ne tartsa, ne tekintse mostoha gyermekeiül. — Századoknak kellett elkövetkezni, mig az idő

*) Ezen munkálatot, melyet 1880. márcz. 4-tín boldogult jelesünk Hajnal Ábel tudomás végett küldött hozzánk, midőn a gimnáziumok redukálása sürgettetik, közölni, általános érdekénél fogva is jónak láttuk. Szerkesztő.