Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1-2. füzet

13

Csak azt akartam bebizonyítani, hogy a főczél a tanodáknál, még ha felső tanoda is, és egyetem is, az, bogy a szükséges ismeretet nyújtsa a tanulóknak még pedig a lehető legmagasabb alakban, a legnagyobb terjedelemben és csak másod rendit czél a felső tanodának oly berendezése, hogy a tanárok elég idővel és segéd eszközökkel rendelkezzenek a tudomány tovább fejlesztésére.

Fő czél tehát a felső tanodáknál a magasabb fokú műveltség nyújtása. Ez alapelv vezérlete alatt a tudományok felett kell most már szemlét tartanunk,

A tudományokat csoportokra kell osztanunk: feloszthatjuk pedig 3 csoportra:

1., elsö csoportba kell soroznunk a kenyér tudományokat, a melyeket azért szoktak tanulni, hogy általa hivatalra s jövedelemre tehessenek szert, bár megtörténik, hogy oly egyén is tanulja, a ki mind a mellett se akar hivatalt vállalni.

2-ik csoportba esnek azon tudományok, a melyek csak a műveltség emelése végett szükségesek.

3., csoportba sorozandók végre azon tudományok, melyek mind a két szempontból hasznosak.

A tudományoknak ez a helyzete, egymáshoz képest: viszonyos. Az egyes egyénre nézve, akármelyik lehet úgynevezett kenyér tudomány s mellette a másik műveltségi tudomány, mert mennél több o’dalulag műveli az ember magát, annál erősebb a saját szaktudományában is.

Ezeknek tekintetbe vételével, az első csoportba tartoznak a hittani, orvosi, katonai, kereskedelmi, bányászati, erdészeti, gazdászati, mérnöki, tanári, jogi pályák a hol szak vizsgákat kívánunk p. o. a közlekedési, postai, pénzügyi stb. pályák. De, — úgy gondoltam, — hogy csak azon pályákat kell tekintetbe vennem, a melyek nagyobb készületet igényelnek, s már eddig is szükségesnek találta a társadalom, hogy nagyobb berendezésű tanodákról gondoskodjék rájok nézve. Az apróbbakra nézve