Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1-2. füzet

li

rézia tette egyetemmé s igy költözött át Budára, majd Pestre és 1850-,ben rendeztetett be. Ez a budapesti egyetem nem felelt meg a magyar társadalmi viszonyoknak mert hittani kara esak római katholikus volt, holott már akkor a XIX. század eszméi a protestáns hittannak is helyt követeltek volna az egyetemen. Ez volt az első bog, mely megakasztá a felső tanodák tovább fejlesztését; hogyan lehessen rendezni a felső tanodákat, mikor az állam nem részesítheti ma már ily nagy kegyben a rom. katholiku- sokat, a protestánsok pedig ily állami hittani tanintézetről tudni se akarnak? De nem esett kétségbe a magyar állam. Hozzá fogott, kísérlett, az időtől várván a bírálatot és jó tanácsot, s megalkotá a kolozsvári egyetemet hittani szak nélkül. Hanem mit csináljon a hivatalositott

4-es számmal és a végzetes hagyománynyal, hogy uj szakot ne fogjon bele és mégis négy dékán legyen a rector oldala mellett? Két felé szakitá a bölcsészeti kart. Áldott bőr ez a bölcselet, nyújtani, szakítani lehet, mégis egész marad inindenik darabja.

Ez eddig jól ment, a kolozsvári kisérlet sikerült. Nagy vívmány, hogy szakítani mert a chablonszerü tantárgyakkal; csak az a kár, hogy ez a szerencsés gondolat nem bírt eddigelé tovább haladni a képzettársulás rendes, összefüggő utján. Hiába! a hagyomány lidércze még mindig rajtunk ül.

Jött a 3-ik egyetem kérdése. Mit csináljunk? hogy csináljuk ezt! Ügy látszik, hogy nem csak a hittudományi szakot lehet a felekezet nyakába dobni, de még az orvosit is s a Kolozsvárt bölcseleti szakból kiszakított tanári szak se mulhatlan kellék?! '

Itt vagyunk a zátonyon, illetőleg a felső tanoda ügy. Ezt a zátonyt láttatja velünk a 3-ik egyetem ügyében össze hivott enquette. Ez az enquette eljutott any- nyira, hogy szakítani kell a hagyománynyal, de nem igen sikerült nekie annak u kérdésnek megoldására meg