Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1-2. füzet
8 A felső fanod«!,'. Rendezve vannak már a nép és középtanodák. Következik a felső tanodák rendezése. A felső tanodák rendezése körül szélcsend állott be, mély hallgatás némaság mindenfelé, mintha a nagy Aeolus nem tudná magát tájékozni, hogy merre induljon el, mely vidéken dúljon vagy tisztítsa a levegőt a veszedelmes miazmától. Annak tulajdonítom én is a felső tanodák ügye körül a mély hallgatást, a nag}’ némaságot, hogy a tanférfiak nem találták még fel azt a fonalat, a mely őket, a felső tanodák berendezésében a ki- vánt czélhoz vezesse; az időre bízza magát mindenki, hogy majd csak megálmodja azt az eszmét, a melyben megnyugodhutik, a melyet elfogadhat és munkássága czéljául kitűzhet. A némaság alatt a gondolatok harczát képzelem, a melyben az egyik gondolat feltámad, hogy a másikat legyűrje, elűzze, mint hasznavehetetlent, élhetetlent. En is igy hánytam vetettem gondolataimat. S mikor már fennakadtam teljesen, fel is hagytam aztán a törődéssel és visszább mentem, hogy az okot és a helyzetet vizsgáljam, mert nyilvános, hogy a tér ismerete nélkül helyes, használható eszmét nem lehet találni. Mert nem születnek vélünk az eszmék, mint a gombák, hanem a természetnek a viszonyoknak pontos megfigyelése után kell azt elvonnunk s meg alkotnunk. Eljárásomat sikeresnek találtam, úgy tartom, hogy eredményhez jutottam, közlöm- is e tanulmánj'omat. Első jel, a mi a figyelmet megragadja az, hogy az egyetemeknek, mint felső tanodáknak, szokásos berendezése hagyomány tekintélyével nehezedik reánk. Az egyetemek, a középkor termékei, berendezve négy tudomány körrel, a liittani, bölcseleti, jogi és orvosi karral. A középkorban, vz a négy szak fel is ölelte
