Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

4

intézetek rendezéséről. Vadaimra gondoljunk már erre is, mely a legfőbbek lobbiké. Az iskolai törvény életbeléptetésén kiviil a Konvent föfeladata lesz az egyházi közalap létesítésének megkezdése. Szerintünk, a megalkotott sza- bályzat nem fog czélboz vezetni, vagy legalább oly későn, hogy egy része kisebb egyházainknak, akkorra sirban fog pihenni. Nem a szabály, de a lelkesedés a hitbuzgalom a\ Ur hálának szerelnie, mondassa azt azokkal, kik egyházunk a magyar protestantizmus Nehémiássainak szeretik tartatni magukat: ime itt van egy é)’i jövedelmem egyti{ed rés-e. így tett Széchenyi István, midőn nem jövedelmének tized, de égés~ éri jövedelmét felajánlotta a magyar akadémiáim. Szerintünk a magyar ref. egyházi alapból is úgy lesz valami, ha egyes lelkes és tehetős hitrokonaink azt mondják : itt van éri jövedelmem fele vagy tizede, kövessetek, építsük meg a\ Ur há{át, a magyar erangyéliomi reformált egyházat. Ezen egyházért, ennek fennmaradásáért hoztak őseink nagymérvű áldozatokat; szenvedtek kimondhatatlan szenvedéseket; áldozott érte nagy és kicsiny, azért nem birt az erőszak rajta diadalmat venni, mert törhetlen ereje nem külső intézményekben, de a lelkek hitében és balgaságában élt; az volt a kifogyhatlan forrás, melynek cseppjei vagy szent habjai mindenüvé elértek a hol a haza és nemzet területén veszélyben volt, vagy egy kis rész; egy alig számbavehetö kis gyülekezetre oly gondot fordítottak, azért annyi áldozatot tettek, mintha attól függött volna az egésznek élete vagy bukása! Ezek a kegyes elődök szerették, mert építették, s a romlástól, enyészettől megóvták egyes részeiben a magyar protestáns egyházat.

Ha élni akarunk, annyi ellenséges áramlat közt, mely kívülről, belülről nemcsak működésűnket zsibbasztja, de életünket, fennmaradásunkat fenyegeti: nem lehetünk el, nem tarthatjuk fenn magunkat nagyobbszerü áldozatok nélkül. A közbuzgaloui felébresztésére igaz, hogy mi lelkészek