Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

mo3t a két szülő abban egyezett meg, hogy a gyermek, ki niég most se érte el 7-ik életévét, katholikusnak neveltessék s e szerint az iskolában a katholikus vallásoktatást látogassa. Az iskolavezető megkeresésére, az első folyamodásul polgári hatóság, az 1868. május 25-én kelt törvényre való hivatkozással odanyilatkozott, hogy a szülék igenis jogosítva vannak ily értelmű szerződésnek egymásközt való kötésére. Kívánatos volna, hogy az izraelita egyház- község e határozat ellen felebbezne, hogy tökéletes világításba helyeztetnék az, hogy vájjon a törvénynek ilyetén felfogása s értelmezése helyes-e? Mert szerintünk ugv látszik, hogy ez a felfogás épen nem állhat meg. Olt ugyanis mindig csak oly hitvallásokról van szó, melyokhez magok a szülék tartoznak, nem pedig egy ha r m a d i k r ó I, sőt nem is a h i t v a 11 á a t a 1 a n- ságról.

— Francziaorsxáy. Egy sürgöny szerint — írja az „Oest. ev. Sonntagsblatt“ a „Voss. Zsg“ után, Puy—de—Döme kerületben, Chutel — Guyon lakosai összesen átléptek a protes- t á n t i z m u s r a , mivelhogy a clermonti püspök, Ferrand, nem kedvelt lelkészük máshova helyezése iránti kérelmüket nem teljesítette.

— Xémetorsndij. A Herbst. W. „Deutsches Literaturblatt“- jában Köstlin Gyula Haliéból egy czikket ir, ily czimmel; „Luther a wormsi birodalmi gyűlésen.* Bebizonyítja e czikkben Luther ismeretes zárszavainak hiteles voltát. Annyival érdekesebbnek tartjuk e czikk közlését, mert nagy líévészünk is Spalatin és Büchman után csakugyan apokrifoknak tartotta azokat, az utolsó mondatot kivéve: ..Isten segélj! Amen.“ (Lásd: Mr. pr. e. és isk. Fi gyei mező 1875. évf. 289. lapon.) Az egész czikk igy hangzik: „A wormsi birodalmi gyűlésen, a szokásos előadás után Luther azon heves órában, miután a tanainak visszavonására való sürgetésbe belefáradtak az illetők, végezetre (1521. ápril 17-án) igy kiáltott fel: „itt állok, én másképen nem tehetek, Isten engem úgy segéljenl“ Ezen szavak történeti hitelessége a minap újból megtámadtatott. Maurenbrecher is, a katholikus egyház reformációjában ellene nyilatkozott ezeknek; azon okokkal szemben, melyeket én azokra nézve, habár a kifejezés az egyes részekben nem biztos, előadtam volt, hivatkozik Ivnauke K. Ítéletére, a Luther-irodalom egyik legpontosabb ismerőjére és Waltz O. történészre. Erre igy szól: mivel az ember más oldalról alanyi érzelemből felebbez,a maga részéről is nyilvánítsa ki annak képtelenségét, hogy ama szavukat Lutherhez méltóknak találja mert