Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

50

Luther sem színházi hős, sem coulissa-ruharontó nem volt! En erre legközelebb azt jegyzem meg, hogy én e kis vitakérdésben részt vett tudósok közt, a ki itt az érzelemre appelált volna, senkit mást nem ismerek, mint épen Mauronbrechert, mindazáltal úgy vélem, hogy az efféle alanyiságok felett most sem kell a szót vesztegetni; továbbá, hogy a nevezett Kuaake, ellenkezőleg a leghatározottabban az egész zárszó valódisága mellett nyilatkozott és nyilatkozik még most is. Legyen elég itt e dologra a következő ! Mindenek előtt Luther ezen szózata: ..Isten engem úgy sogéljen!“ teljességgel nem számittatliatik — mint Maurenbrechernél látszik — a „m eg támadott zárszava k“ közzé; mert az tökéletesen mogtámadhatatlannak bizonyult, nevezetesen az augsburgi birodalmi gyűlési követnek, Spalatinnak tudósítása által. Csak az ezt megelőző eme szavak jönnek kérdésbe : ..itt állok, én másképen nem tehetek!" Ezek tehát hiányzanak a mindjárt azután megjelenő lapok vagy röpirati tudósítások legtöbbjében. De ezek talán nem különböző eredeti tanúbizonyságok, hanem közös forrásokra vezetnek vissza ; és belőlük, ha az ember a fiiltanuk előadásaival összehasonlítja, mindenesetre bizonyos annyi, hogy azok az ott idézett beszédek egész záradékát csak megrövidítve adták vissza. Továbbá van nekünk legalább még egy latin és egy német egykorú nyomtatványunk, mely a kérdéses szavakat magában foglalja. A sajátszerü ..itt állok“ kifejezést is épen azon időben még ismételve is, egészen hasonlóan halljuk a Luther szájából. A szokott előadás végére ezek a szavak nem talán a hagyomány vagy monda homályos hatalma által jutottak be, hanem ugyanazon régi tudósításból, mely Luther összes müveibe, még pedig legelőször a wittenbergi kiadás latin nyelvű 2-ik kötetébe felvétettek volt. Ez a kötet pedig, kevéssel a Luther halála után (15IÖ. február 18.) Melánchtonnak 154(5. június 1-én kelt előszavával jelent meg. Me- lánchton, Luther barátja volt már a wurmsi birodalmi gyűlés előtt és mivel aggódott Wurmsban való fellépése miatt, már azon időben tudakozódott az ő beszédje felől s maga Luther is elmondta azt neki. Ámsdorf Miklós, Luther bizalmas ügyfele Wurmsban, élt még 1546-ban és féltékenyen őrködött az ő mestere és barátja halála után annak hátra hangyott szavai felett. Sőt az is igen valószínű, hogy ama kötetet és ama tudósítást, mely abban a 164. s következő lapokon áll, még maga Luther készítette sajtó alá. Meláncliton azt mondja ott, hogy Luther meghalt, még mielőtt a nyomás készen lett volna, a mi azt mutatja, hogy az géleteken megkezdetett. A nyomtatvány juvituoka, Walther