Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

84

/iának szeretetét kívánja. Ha egy párt azt véli, hogy a munkásokat a boldogság útjára vezeti, a nélkül, hogy ez erkölcsi követelményeket fölállítaná elibök, romlásba vezet. Nem a haza üdvét keresi az, a ki a vörös zászlót lengeti, nem vezet az a, jóra soha. A forradalom mindig despotizmusra vezetett. Azok, a kik ilyen utón akarják szabadságra vezetni a népet, soha sem tanulták a történetet. Erre vonatkozó példát beszélek el életemből. Múlt évben egy fiatal munkás jött hozzám, csak 2-3 éves volt még s a legkeserübb szükséggel küzdött már. Húsz éves korában már megnősült, s akkor már három gyermekével együtt irtóztató nyomorban élt. Sok-é, ha kérdjük az ilyen ifjútól: miért tetted ezt? Nem várhattál-e mig 25 éves lehetsz, s keresményedből valamit félre tehetsz? Máskor egy munkás jött hozzám — kezében zálogbárczákkal, s midőn kérdem tőle, mit tart legszükségesebbnek mindenekelőtt kiváltani, igy felelt: legnagyobb szükségünk van a feleségem bársony kabátkájára, mely .30 tallérba került, s 4 tallérért lett elzálogosítva. Mondtam neki, hogy az én feleségem még soha sem vett magának olyan bársony kabátkát. Ki őszintén s jóindulattal akar bánni a néppel, küzdenie kell az alsó néposztály esztelen fényűzése ellen, különben nem ér czélt.

Megmutatni kisértém, mi a teendője egyeseknek. Hozzá kell tennem, hogy ez nem elég. Korunk jellemvonása, hogy a midőn a szocziális kérdésre .vonatkozólag, az önsegély liberális elvének elégtelen voltát állapítja meg, ugyanakkor parancsolólag az állam segélyére utal. Kormányunk tudja, miszerint a díjviszonyok nem kielégitök, a nép bizonyos osztályának körében nyomasztó szükség uralg. Hajlandók is gyakran nagy összegekkel segiteni. A felsősziléziai Ínség alkalmával például, sok milliót szavaztunk meg a poroszországgyülésen. De a díjviszonyok javítása összefügg a nemzetközi kereskedelmi viszonyokkal. Azt mondják, hogy jobb vámpolitika által, — mely védne bennünket a külföld versenye ellen, a munka dijjaknak némi emelése válnék lehetővé, s hiszem is, hogy változott vámpolitika által értük el a lehetőséget, melynél fogva a honi munkások számára jobb állapotok következhetnek be. Van azonban egy második és fontosab kérdés, melyet én a legsürgetőbbnek tartok, mivel ép arra irányul, a mi a legkeserübb a szegénységben, ez a megélhetés biztonságának kérdése, szerencsétlenség, betegség', munka képtelenség aggság beálltakor. Mondom, leg-