Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1. füzet
‘óo keservesebb az, ha a szerencsétlenség vagy munkaképtelenség napjaiban nem tudja a munkás, mi lesz belőle és családjából : ha látja, hogy akkor koldulásra mások alamizsnájára szorul. Hála birodalmi kormányunknak, hogy e kérdéssel is a legnagyobb erélylyel foglalkozik. Törvények készülnek idevonatko- zólag, s kísérlet tétetik, hogy ama körök, melyek nem képesek saját maguk, exisztencziájukat biztosítani, állami segély által biztosíttassanak. Ha egyes embernek — gazdagnak úgy mint szegényn e k — erkölcsi kötelessége, a maga részéről is segiteni, hogy az örvény gazdag és szegény között áthidaltattassék: az állam köteles ehhez megadni a segítő eszközöket. Úgy gondoljuk, itt az ideje, hogy az a párt, mely a szegénységet képviseli, hogy a szocziáldemok- rata párt, lelépjen a forradalmi alapról, szívből nyújtson kezet a kormánynak, s összeköttetésben más pártokkal, békében az egész néppel támogassa fejlessze e politikát. Csak kettő lehetséges : vagy nem támogatják a munkások e politikát, akkor nélkülük kell tenni, s legroszabb esetben ellenök, vagy segítenek a munkások is, saját érdekükben. Mennyivel gyorsabb Volna ekkor a haladás! Világos, hogy a kormányra nézve kívánatos, ily törekvésnél az átalános rokonszenv talajára állani. Megkisértettük Berlinben a munkások megnyerését, s nem is hasztalanul. Otvenhatezer szocziáldemokrata szavazóból — 1876. óta, csak 00,000 maradt, s egy szocziáldemokrata jelölt megbukott Berlinben. Egyszerűen ama népszerű igazság kezd hódítani, hogy „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok! Uraim I most, a midőn a kormány komolyan működik a gazdag és szegény osztály közötti békén, ne mondja senki, hogy mindez csak a szegény osztály elé dobott koncz. Uralkodónk erre szentelé élete utolsó szakát, egy eszmének, mely ép oly nagy, mint Németország egysége: ez eszme, a szocziális béke. A borostyánnal koszoruzott, gazdagon megáldott, népétől szeretett fejedelem, először mondta ki nyíltan, hogy a keresztyén állam feladata, pártját fogni a nyomottak ügyének, mert a szűkölködő osztálynak jogos igénye van az állam nagyobb mérvű gondoskodására. Az állam feladata a népélet vallás erkölcsi tényezőivel egyesitőleg járni el. Ha sikerülend az eszme számára megnyerni az érdekelt néposztályt, ne búsuljunk akkor többé, a szocziális kérdés megoldásához közeleg'. A betegek és szerencsétlenül jártak biztosítása után, következik a rokkantakról való gondoskodás, 3*
