Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

2-3. füzet

<lás árulása után, egy másiknak kell az apostol szerepét magára vállalni. Mondván: „szükség, liogy választassák egy a férfiak közül, kik velünk egy gyülekezetben voltak miifdaddig, inig az Ur Jézus az ö tisztében járt mi közöttünk; elkezdvén a János keresztelésétöl fogva, mind a napig, melyen mi közülünk felviteték, hogy az ö föl- támadásának bizonysága légyen, mi velünk egyetemben.“ (Csel. I. 21, 22.)

Ez a tanúnak ama jellege, melyre szent János is hivatkozik első levele kezdetén, mondván: „a ki vala a kezdetben, kinek beszédét mi hallgattuk, kit a mi szemeinkkel láttunk, kire néztünk, és a kit a mi kezeink tapasztaltak — a kit mondom láttunk, hallottunk, azt hirdetjük néktekJ* (1. Ján. I. 1, 3. v.) Egyébiránt, Jézus Krisztus a tanubizonyságtevök eme tisztét nyilvánosan ráruházta apostolaira azon alkalommal, mikor velők utoljára beszélgetvén, tud tokra adta, hogy a Szentlélek rajok ki fog bocsáttatni; s a Szentlélek sziveikben leendő működése eredményét, röviden összefoglalva, igy adja elő: „az, t. i. a Szentlélek, bizonyságot tesz én rólam: de ti is bizonyságot tesztek, mert eleitől fogva én velem vagytok “ (Ján. XV. 26, 27. v.) Mikor pedig tanítványait, elhagyandó volt, hogy Atyjához menjen, igy nyilatkozott nékik: „veszitek a Szentléleknek erejét, minekutánna el- jövend ti reátok; és lesztek nékem tanúim Jeruzsálemben és az egész Júdeábán, Samáriában, és e földnek mind végső határáig.“ (Csel. I. 8. v.)

Állapodjunk meg e szónál „tanúbizonyság“ : hogy annálinkább felfoghassuk azon eszmét, melyet ez kifejez, s hogy e szó horderejét annál jobban értékesíthessük.

Minden társaság b i z o n y s á g o k o n vagy bizonyítványokon alapszik, nyugszik. Nincs tudomány, nincs semminemű közös vagy társadalmi vállalat, mely megalapulna és fönnállhatna, ha nem bíznék, vagy hitelt nem adna az emberek adott szavának. Figyelmet érdemlő