Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
12. füzet
,516 tokhoz, melyért ily nemes vér folyt! Emlékezzetek meg szeretettel evarig. testvéreitekről, kik közel és távol laknak tőletek! Es valamikép egykor a kegyes svéd király átjött segiteni szorongatott hitrokonait és zászlaja alá gyűjteni és erősíteni a szétszórt evangélikusokat, úgy nyújtsatok ti is egymásnak testvéri kezet közös szövetségre és szövetkezve nyújtsátok, testvéri kezeiteket a távoli, Ínséges hitrokonok felé is! Ez volt az a gondolat, melyet itt Liitzenben, már az 1832-ki ünnepélyen kifejezett Lipcse felejthetetlen super- intendense, Grosz man n és vele együtt más nemeskeblü férfiak; e gondolat, mely az 1837-ki ünnepélyen határozottabb alakot öltött volt; e gondolat, mely eleinte lassan, Zimmermann damstadti praelatus hasonértelm ii tüzes felhívása következtében pedig mind gyorsabban terjedt és Hesszenben, a rajnai tartományban, Württemberg és Bádenben, Szászországban, Thüringiában és Poroszországban, a meddig csak hallható német szó és a keleti tengeren túli fajrokon Svédországban mind ürvendetesb viszhangva talált. Ilyen mód%n, az a nagy király, e helyen hol hősi halált halt volt, lelkileg újra feltámadt és mentő munkáját újólag szebben kezdette meg, nem a harezosnak kardjával, hanem a békesség fegyverével. így tehát az éjszak oroszlánján beteljesedett Sámsonnak talánya: „Az erősből édesség, jőve ki.“ Birák .14, 14. így lett e svéd kő, a hitbeli bátorság áldozati kövéből egy páratlan szeretet műnek alapköve. így lett ez emlék felállítása, sok száz évi istenháza és iskolaháza építésének indító oka. Azért tellát a miképen megemlékezünk, ma ama hősről, ki itt ontotta ki vérét, úgy emlékezünk meg hálásan rólatok is, ti férfiak, kik egyen kívül már elköltöztetek, kik neki nemcsak ezen érez emléket állítottátok, hanem élő emléket emeltetek a Gusztáv Adolf egylet szeretet müvében. Ti vetettetek, nekünk lehet aratnunk. Ti
