Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

10-11. füzet

Nem szólok azon reformátusokról, kik az újabb időben megtámadták a reformált felekezet hitágazatait. Legyen az ő meggyőződésük szerint. De a final inkább szólani akarok azokról, kik meg sem akarják közelebbről ismerni és érteni a mi tantételeinket. Azoknak fülébe akarom súgni, hogy mily vétket, bűnt követnek el az által, hogy a reform, eg) ház tantételeit túléltnek tartják, pedig talán nem is ismerik. Azoknak akarom fülélje súgni, hogy az által, hogy a bebizonyithatlan dolgok felől való behneggyöződését a léleknek kicsinyelik, az élet külsőségei mellett, bűnt követnek el a társadalom ellen.

Vajha ne volna senki, ki önmaga, saját tanulmánya után, ne szerezne ismeretet a mi felekezeti tanunkról. De az a hiba, hogy e mélyebb tételeket nem buvárolják a reform, egyház hi vei, azon hiedelemben élvén, hogy az a papok dolga. Egyetemes papság, szent nép vág)'tok, a tantételeknek nincsenek elkülönített birtokosai a ref. felekezetnél. Ha tanul mányoznák, — pedig mily sokan vannak, kik még másokat is gátolnak a tanulmányban, — meggyőződhetnének, és meggyőződnének, hogy ez elvek vannak legközelebb a társadalmi élet modern elveihez, hogy ne úgy fejezzük ki magunkat, hogy ez elveket igyekszik megvalósítani a modern társadalom. De talán azt mondhatjuk, hogy épen ez a közelség tette a reform, felekezet híveit oly közönyösökké. De ha tanulmányoznák, meggyőződnének, hogy e meggyőződést társadalmi törvénynyé tenni soha se lehet, s a társadalmi törvények íróit malaszt maradnak, ha e meggyőződés nem támogatja, nem istápolja, és nem gyakorolja. E meggyőződés nélkül visszaesés történhetik. A hol fejlődés van, visszaesés is lehet, mint a közép századokban visszaesett az első századok tiszta keresztyénsége. Mert a társadalmi élet-elvek a bel-meggyőződésnek csak külalakjai. Az alak pedig az anyag nélkül: nem állhat fenn.

Ez lesz a végeredmény. A bebizonyithatlan dolgok felől való meggyőződés nélkül senki jó polgár nem lehet. Ali, protestánsok, a mi felekezeti meggyőződésünket tartsuk legjobbnak s legyünk hozzá hívek. Ha tévedünk, mentségünk a gyarlóság. Csak azok a menthetetlenek, kik magukat tévedhetetlennek tartják. Ha nem tévedünk, a társadalmi élet haladása, jólléte fogja azt igazolni. De hívek legyünk hozzá 1 Óvjuk azt minden megvesztegetéstől, meggyengüléstől 1 Különösen őrizkedjünk attól, hogy ingatagságunkkal, elvtelenségünkkel a társadalmi élet fejlődésének, haladásinak útját nehezítsük meg és késiéit ssük.