Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

10-11. füzet

443

VI.

Nagy hibánk nekünk, magyaroknak, az a véget len optimizmus, az a véget Ion jó hiszeiuüség, és vele a kényelem szere tete. Talán azért, mert keleti vér vagyunk. Nagy erőt fejtünk ki, ha veszély fenyeget. De ba a megfeszített erőnek a veszélyt elijeszteni sikerült, hogy az meghunyászkodik és elbmik: tokjába dugjuk a kardot, s átengedjük magunkat a dicsőség babérjainak-, sütkérezünk a fényén, s nem törődünk a dolgok folyásával, jó lelküleg, jó hiszemüleg eltelünk azzal, hogy úgy megijjedt tőlünk a veszedelem, hogy többé meg se mer pisz- szenni, nem hogy velünk kikötni s minket háborgatni merne még valaha. Úgy teszünk, és úgy is járunk, mint a rest gazda kinek ajtajánál leskelődik a szegénység. Nem gondoljuk azt meg, és nem szeretjük megtenni, hogy a gazdag termés idején tegyünk félre a sovány esztendőkre, nem szeretünk fáradni a békés időben, hogy a felekezeti meggyőződést erősítsük barátainkban, és önmagunkban kölcsönösen; holott ez mentene meg minden erőfeszítéstől és ekkor nem merne leselkedni se a szegénység a gazdag ajtajánál.

Munkásoknak, fáradhatatlan munkásoknak kell Unnunk, mint a nyugoti népek munkások és szorgalmasok. Csak a tán- torithatlan meggyőződés biztosit minekünk biztos és csendes, társadalmi életet.

A meggyőződést pedig nem az állam adja. A meggyőződés tisztázása és megerősítése a felekezet dolga és kötelessége. A felekezetitek nincs is más tere, mint e meggyőződés istápo- lása. Ez mutatja ki a felekezet fontosságát, hogy az azon meggyőződést érleli, mely nélkül nem szólhat a száj ; azt a szivet nemesíti, mely nélkül nincsenek az embereknek cselekedeteik. És viszont, ez mutatja ki azt, hogy mily vétket követ el a társadalom ellen az, ki a felekezeti munkásságot üldözi, avvagy elhanyagolja.

VII.

Még egy szót befejezésül.

Alkotmányos országban élünk. A kormány alkotmányos szellemben vezeti a társadalom ügyeit. Elvileg nekünk lehet legkevesebb kifogásunk a dolgok menete ellen. Az alkotmányosság a közösségnek épen az az elve a jogi államban, mint a presbyterializmus az egyházban. Tehát megnyugodhatunk a társadalmi dolgok mai menetében.