Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

10-11. füzet

429

mint it letört czédrus királyi hajtásával kezében, majd meggyüzlieti, engedékenységre bírhatja azon római kath. klérust, mely törekvésének útjában áll: nem bíráljuk. Nem mulaszthatjuk el azonban mégis megemlíteni, miszerint, a mi hazai kormányunk, nem ismeri a római katholiczizmus intézőit, ha azt véli, hogy azok a protestánsok iskola ügyének önkéntes félretételét, úgyszólván a kormány kezébe adását látván, meghozandják azon hazafiul áldozatot, hogy ők is hasonlókép cselekesznek, s az államnak még az u. n. királyi kath. iskolákban is feltétlen beavatkozási, intézkedési jogát elismerik.

Napjainkban még, és ez soká fog tartani, a magyar állam jól felfogott érdekét, fejlődését és szabadságát oly hathatósan támo- g a t ó protest á n s eg yhá z ön k or má nyzatá nak a z i s k o 1 a ii g y ken is g y e n g i t é s e , a z anélkül is' tekintélyben és befolyásban t u 1 erős ró- in a i k a t h o 1 i e z i z m u s h a t a 1 m á n a k g y a r a p i t ása, önt u d a t o s a n v a g y ö n t u d a 11 a n u 1: erősítés e.

A ki ezt nem látja vagy nem akarja látni, annak nincs joga szólni a magyar prof. egyház nevében; az előtt a protestantizmus, minden jogával, elvével, melyet a közszabadság érdekében vívott ki és védelmez: túlhaladott álláspont, oly felekezeti, tehát igazságtalan kiváltság, melynek ódon falait a modern állam érdekében ledönteni s köveit is szétszórni: bazafiui kötelesség.

Minden habozás nélkül kimondjuk, hogy a zsinat tagjai közt, voltak a kiken ez a felfogás vett erőt s ezt ki is fejezték minden tartalék nélkül. Ítészünkről, e felfogást, a magyar prof. szellem hanyatlásának tulajdonítjuk; s kezdetét látjuk benne azon végzetszerii közönynek, mely a politikai életből az egyháziba is becsúszott, hogy itt is megteremtse a gyávaság és elvtelenség proletárius- ságát, mely csak a mát veszi számba, de melynek nin-