Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

10-11. füzet

430

csenek messzebbre néző s az elv mellett rendületlenül niegrnaradó leikeeü 1 ései.

Isten óvjon meg ettől bennünket! Mert nekünk, az önfenntartáson kiviil, elveink és irányunk védelmében, evangyéliomi nagy missziónkra is gondolni szent kötelességünk. -- Néztünk és nézünk-e erre ? Vettük és vesz- sztik-e számba azon czélt, melyet a protestantizmusnak úgy Magyarországon, mint az egész föld kerekségén szein- elött kell tartania ; melyért küzdött, védte és védi elveit, jogkörét., szabad intézményeit, s a lelkűkre hatását, mely nem más, minthogy az igazságot megismerve mindenek szabadok legyenek.

Midőn hazánkban, mellettünk, rom. kath. testvéreink az erős és hatalmas klérus, a hol nem volt is, saját javára a jognak erős falait építgeti; fegyvereket készit, s ö tudja miért; akkor a protestántizmusnak a birtokában lévőt, akár ígéretre, akár fenyegetésre kezéből kiereszteni, vagy csak egy időre is félretenni: az önfenntartás belátásával és követelményeivel ellenkezik.

Fájdalom, csaknem idáig jutottunk. — Hiába tettük paragrafusba az egyház és iskola egységét; az iskolaügy félre tétele: tényleges külön választása a kettőnek, egyháznak, iskolának. Ezzel a külön választással vagy félretctellel, oly fegyvert adtunk magunk ellen a következő kormányoknak, melylyel, jöhet idő, — hogy nem a mostani, de egy más kormány, a magyar prot. egyház minden önkormányzati szabadságát a knl- tus szabad gyakorlatára szoríthatja; az iskola ügyet pedig, melyet ámbár eszélyességbül, s egy időre, de csakugyan a kormány akaratának engedve félretettünk, alapítványainkkal együtt kezébe veheti, s tetszése szerint modern vagy rom. kath. szellemben, de mindenesetre nem a mi javunkra kamatoztathatja.

Ez a mi senki és semmi által nem befolyásolt nézetünk. — Minket e részben ellenszenv nem sarkal, ro-