Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

30

temetnek, érzem azt az egyet, hogy nem tartanak meg ide lent. A hat lábnyi hosszú föld nem térit reám éjszakát, a földi férgek csak múlandó részemet emészthetik meg; a mi azonban a fejemben él, a szem és fül, á homlok és a száj, azt semmi földi hatalom nem semmisítheti meg! Nem sokára elválok önöktől. Higyjenek annak az embernek, kinek koponyája sok mindennel jött érintkezésbe. A tudomány még számos fölfedezést teend a földön, de mindannyiszor téved, ha nem áll egy fényes eszménykép szolgálatában.“

— Francziaországbana politikai és vallási zavarok folytán, a legutóbbi évtizedben mindenütt észlelhető volt az evangyéliomi igazság utáni keresés és tudakozódás. Hogy e szükséglet kielégittetést találjon: az egyletek, melyek Franczia- ország evangyéliomositását tűzték feladatul maguk elé, számos utazó prédikátorokat küldtek szét az országba, hogy azok egyenes, mesterkéletlen módon, hirdessék az evangyéliomot úgy a katholiku mint a protestánsok közt. Szemlátomást Isten áldása van e munkán. Csaknem minden helységben barátságos fogadtatásra találnak az ö hírnökeik. A katholikusok százanként jelennek meg és el vannak ámulva, midőn azok szájából, kiknek ő elüttök a római áldozárok rósz hírnevét költötték, mint tévtanitóknak, az evangyéliom tiszta igazságát hallják hangzani. Bertrand, Hirsch, Leliévre lelkészeknek azon fogadtatásról szóló tudósításai, melyben az evangyéliomi predikálás minden helységben részesül, igen bátorítólag hangzanak. Minthogy a római katholikusok bizonyos félénkséget mutatnak az evangyéliomi egyházi épületbe lépésre, az isteni ige hirdetői amérikaiak és ángolok példájára gyűl helyül színházakat, vagy más összejövetelekre rendelt helyiségeket választanak. A francziaországi evangyéliomositási társaság (Société Evangélique de France) mely ez évi május i4-én Párizsban tartotta évi ünnepélyét, vezetői által, az evangyéliomositás mezején történt nagy előhaladásról tehetett jelentést, az Isten országa barátainak.

Kétségkívül, az evangyéliomi egyház régi ellenségéhez, az ultrramontanizmushoz, a legújabb időben, egy nem kevésbbé heves, uj ellenség csatlakozott, a szabadszellemüség, a szabad gondolkozás (libre pensée) követőinek serege. A szabad gondolkodók formálisan szervezkedtek és a legélesebb módon nyilvánították ki a háborút az evangyéliom és annak hirdetői ellen. Mig hosszabb időn át szövetséges társakat láttak a pro