Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1. füzet
31 testánsokban, hogy az ultramontanísmus várát aláaknázzák, lassanként felfogták, hogy épen a protestánsok reájok nézve a legveszélyesebb ellenségek, mihelyt most egész néposztályokat kell látniok az evangyéliomi hitnek megnyerve. És igy az evangyéliom munkásainak uj és nehéz kötelességévé vált, hogy a szabad gondolkozóktól eldobott harczra hívó keztyüt felvegyék, és mind a materializmus veszélyei, mind az atheiz- mus balgasága ellen nyomatékosan felemeljék óva intő szózatukat. Örvendetes dolog, hogy az evangyéliomositás müvének hathatós fogadtatására és terjesztésére szükséges külső eszközök hiánya felett korábban ugyancsak hangoztatott panaszok most elnémulni kezdenek, — jele, hogy az elégséges külső segedelemben többé nincs fogyatkozás. Övedezze fel az Ur mind inkább a maga követeit erővel a magasságból, hogy győzelmet vivjanak ki úgy jobbra, mint balra, úgy a babona, mint a hitetlenség ellen! A párizsi protestáns theologiai fakultás uj folyama f, é. november hó 7-én nyilt meg, Bonét Maury tanárnak „Bres- ciai Arnold felett tartott felolvasásáéval. Az „Archives du Christianisme ar XIX siécle,“ véglegesen eldöntött dolognak Írja, a lutheránus dogmatica tanárának. M a t e r n á k visszalépését. A Vasárnap megszentelésére alakult szövetség tagjainak nemzetközi, minden két évben ismétlődő conferentiája ez évi november iö—17 napjain tartatott meg Párizsban. Az előző ily nemű conferentiák közzül az első Genfben tartatott 1877-ben; a második Bernben, 1879-ben. A franczia senátus f. é. október 29-én, i44 szavazattal 88 ellen, elfogadta a temetők szabadság'a tárgyában alkotott törvényt. A Monod Horác halála által a franczia református egyház súlyos veszteséget szenvedett. A név, melyet viselt, a franczia protestantizmus történetével, már a legkorábbi hugenottakortól kezdve össze volt kötve, a lelkészek hosszú sora birt ezzel a nevezettel, neves férfiak, kik kik kitűnő módon szentelték magukat a franczia egyház szolgálatára, annak jó és rósz napjaiban. Ö, M o n o d János fia volt, ki a nagy háború alatt, a múlt század végén s a jelen elején, lelkész volt Párisban. Lau- sannéban tanult egyidejűleg a néhai F i s c h lelkészszel, a kivel
