Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

egy tágas négyszög területen, azaz hogy kertben találja magát, melynek közepét terjedelmes virágágy foglalja el. E mögött van illő távolban, a homlokzatán kétemeletes főépület, mely az igazgató-tanár lakásán kívül, magában foglalja az irodát, a bizottsági szobákat, a könyvtár termét stb. Jobb és bal felől, nehány kisebbszerü emeletes házikó sorakozik, fehérre meszelt tiszta falakkal, mik az üde zöld-pázsit s az ut sárga fövénye környezetéből, vidáman emelkednek ki. Ezekben laknak az intézeti tisztviselők, s a családokba osztott ifjú növendékek. A kapuhoz közel, jobbra egy uj, mesterileg épített bérház vonja magára a figyelmet, s ezzel átellenben, — a többi épületek egyszerűségével feltűnő ellentétben, — díszes kápolna áll — egy bőkezű barát ajándéka.

Az épületek jó részét maguk a fiuk épitették, miután közülök sokan lettek kőművesekké és ácsokká képezve. Az u. n. családi lakok belseje, egyszerű, otthonias, tiszta. Mindenikben van egy tágas lakszoba, egy kisebb mosdó-szoba, a családatya számára földszint iroda, s végre az első emeleten közös hálóterem. Az ételek, a közös intézeti konyhán készülnek, mely az iskolaházzal s a műhelyekkel, a főépület mögött áll. Itt van a faiskola is, melegágyaival, üvegházával, s a konyha-kerttel együtt. Megemlítendő végül, a telepnek gondozott kis temetője.

Egyelőre alig hinné a látogató,hogy több mint 150 olyan fiúnak állandó lakhelyén jár, kik kevéssel előbb még elvetemült és haszontalan utczagyerekek valónak. Az egész gyarmat, — kevés kivétellel — egy nyájas és értelmes csoport képével hat reánk. Férfias tartás, illemes magaviselet, árulják el azt a folytonos gondot, mely testi nevelésükre fordittatik. Nem is csoda, hiszen egészen katonailag iskoláztatnak, külön ví-mester vezetése alatt. A fiuk egy anyagból, s egy szabás szerint készült egyenruhát viselnek ; fövegükön e fölirás olvasható: „németalföldi Mettray.“

Minden család élén egy háziatya áll, ki mellett a fiuk egyike „legidősb fivér“ név alatt segédkezik. Utóbbi czimnek semmi vonatkozása nincs az illető korára, az pusztán csak hivatali név. Csak jóviseletü s szelíd jellemű fiuk nyerhetik el e kitüntetést, s minden család, becsületi ügynek tartja, hogy a „legidősb fivér“ tekintélye csorbulást ne szenvedjen. Ez intézkedés fontossá vált az intézet belső fejlődését illetőleg. Ugyanis, a midőn egykor alkalmas családatyák hiányában, a „legidősb fivérek“ közül néhányat alkalmaztak, három belőlük annyira