Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

307

bevált, hogy az igazgatóság a „monitor“ magasabb czimmel ruházta fel s méltóságuk jeléül, balkarjukra sárga csikból álló diszt varratott, elkülönzölt magánlakással s másféle szabadalmakkal jutalmazta meg kivételkép őket. Megható vala, midőn a három fiú elhagyá a házat, melyben mindenik a „legidősb fivér“ volt az ideig, s a közös uj lakszobába lépett. Megálltak a kis szobában, nem is sejtve, hogy titkon szemmel tartatnak. Estve volt, az ima órára ütött, de nem volt ott a „családatya“, ki velők imádkozzék. Egy ideig habozva, mintha zavarban lennének, néztek egymásra, csakhamar azonban összekulcsolá kezeit a korosabb, s mig a többiek leborultak, rövid, szivből fakadó imát mondott, melynek elvégezése után látható megindulással szorítottak kezet egymással. —- lm a jó itt már nem puszta külsőség maradt, hanem úgyszólván vérré vált annak szeretete. E tapasztalat eredménye, illetőleg következménye lön aztán az, hogy — bár mindig kivételes esetekben, — családatyákat a kitünőbb monitorok közül is választanak.

A gyarmat beléletét illetve/ megjegyzést érdemel, hogy a fiuk belépésük után mihamarább észreveszik, miszerint ők itt nem büntetésből vannak, hanem saját jobbvoltukért. A 10—12 családba, i4—14 taggal beosztott fiuk, megszabott teendők végzésével töltik el a napot, közben séta vagy játék által üdülve föl. Reggel 5 órakor fölkelés, mosdás, öltözködés, ágy fölvetés következik egymásután; majd ki-ki ágya elé áll,hogy a családatya vagy monitor megtarthassa a szemlét fölöttük. Ima után, a családi szobába lépnek mindnyájan, hol a reggeli várja őket, mely vajas kenyérből s hidegvízből áll. Reggeli előtt egy bibliai fejezet olvastatik föl, mit asztali áldás követ, s csak ezután veszi kezdetét vidám csevegés között az étkezés, mit hálaima rekeszt be. Ezután ki-ki rendelt helyére távozik, egyik az iskolába, másik a műhelybe, a harmadik a mezőre stb. Ebéd s vacsora idején, ismét összejönnek, s a végzett napi munka után, szépidőben, a ház előtti pádon olvasnak föl egymásnak, vagy beszélnek el történeteket, oldanak talányokat, vagy házmögötti kis kertjeikbe mennek, hol tetszés szerint ás- kálnak s ültetgetnek. Ha nem kedvező az idő, a lakszobában gyűlnek össze, hol az „atya“ vagy a monitor beszél, vagy olvas föl előttük történeteket. A lakház mögött játszótér is van, hol lárma és czivódás kikerülésével játszhatnak. A Vasárnapot úgy ünnepük, mint a közös buzgólkodásnak, nyugalomnak és pihenésnek napját.