Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
7. füzet
29(i János Henrik, honának főiskoláját Ilerbörnt kereste föl, hol a hírneves Alstednek későbbi ipjának vezetése alatt, kiváló szorgalommal tanulmányozta a költészetet s theologiát, Tanítójának szere- tetét annyira meg'nyerte, hogy még későbbi években is sűrű levelezésben állott vele. Korának szokása szerint néhány év múlván, további kiképeztetése végett külföldre ment. Mindenekelőtt a reformált egyház és tudomány metropolisát, Genfet látogatta meg, hol leginkább Diodati János a bibliának ismeretes olasz fordítója volt tanítója. Innen ir KÍ24. okt. 11-én Alstendnek „parentis loco honorandus" Maecenássának s tanácsát kéri az iránt, hogy miként intézze tanulmányait ezéljainak leginkább megfelelő módon, s hogy miként éljen. Egyszersmind közli jóakarójával óhaját, mely szerint következő tavasszal Angliába szeretne menni, hol gazdag könyvtárak találhatók. Azonban a politikai helyzet ezen tervének megvalósítását későbbi időre halasztani késztette őt. Mielőtt Genfet elhagyta, védelmezte tételeit, melyeket a „disputádé de Deo-" ban kifejtett, mely felől dat. Idib. Dec. 11125. Oxfordból Alstednek a következőket jelenti: ..Az utat, melyre helyeslésed mellett indultam, Isten segedelmével megtettem. Midőn már készen voltam, Genfet elhagyni, készítettem még egy értekezést ..az Istenről, s Isten segedelme mellett a szeretetreméltó Diodati ur elnöklete alatt meg is védtem. S minthogy szokás szerint, egy nagy embernek nevével akartam díszíteni, bátorkodtam azt neked, hírneves férfin, ajánlani. Ezt tartáin legfőbb díszül, tie kötelességemnek is. Amarról egész Európa szól, erről szeretnék beszélni, ha tudnék úgy mint kellene, azonban nem az olvasással, sem az Írással nem tehetnék neked eleget. S ezért nem kezdem avval, hogy irántam tanúsított jótéteményeid felsoroljam, nehogy tartalmatlan szavak által levonjak valamit érdemükből. Sőt inkább bocsánatért, estiek, hogy oly igen hires nevedet ily jelentéktelen irat elé tettem. De azt véltem, hogy egy ilyen nap, világosságát a legparányibb tárgyakra is árasztja. Azonban, erről is hallgatni akarok, nehogy irántam való atyai jóakaratodat kétségbe vonni láttassam.“ S most tanulmányaira térve, ekkép folytatja : „Röviden közlöm tanulmányaim menetét, hogy ha lehetséges, tanácsosai segítségemre lennél. Jobb módszert alkalmazok s újból kezdek mindent. A héberben és görögben már egészen alászállottam, a latinnal is igy teszek. Ezután a discziplinákra fogok térni." stb. E szavakból könnyen kivehető, mily tudományos buzgalommal feküdött Bisterfeld tanulmányainak, s hogy ő, ekkor kisérlé meg az. egyes tudományágakra uj tanmódszert alkalmazni. Mindenben nyilatkozik már a
