Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

297

jövő tudós. Meddig maradt Oxfordiban, ismeretlen. Talán nemsokára e levele után elűzte őt a pestis, melv az akkori időben ott dühöngött. Valósziniileg Ilerbornba tért vissza, hol bátyja Fülöp- példája szerint, ki ekkor bölcsészet tanára volt Sedanban, mint tanárnak fia l(522-ben kieszközlé az engedélyt a bölcsészeiből magán felolvasásokat tarthatni. A herborni főiskolának, e korból való fölötte hiányos iratai nem jogositnak ugyan ily határozott állításra, de szabad tért engednek a feltevésnek.

Bármely szeretettel vonzódott azonban Bisterfeld nassoviai hazájához, csak igen rövid időn át ajánlhatta neki szolgálatait. Az Ur Isten a messzi távolban jelölt ki számára munkatért.

II. Meghív a-tik Gyűl a f e h é r v á r r a.

Csodálatos az Urnwk tanácsa, s csodálatosak az Ő utai az övéivel. Erdélyben uralkodott ez idő tájt Bethlen Gábor, egy istenfélő reformált fejedelem, ki a reformált egyház ekkor leghíresebb tudósaival élénk levélváltást folytatott. Terve volt, hogy országának egyháza számára Gyulafehérvárott tudós iskolát alapítson. Egy nap követséget küldött Ilerboruba, mely az ottani hires főiskola néhány tanárát hivja meg. Alsted Henriken és Piseator Fülöp Lajoson kivül az elsőnek tanácsára Bisterfoldüuket is meg- híták. Ez épen az éjszakbrabanti Gravebeu tartózkodott, midőn legnagyobb meglepetésére, a fejedelem egyik hivatalnokától, Bornemisszától, a híványt megkapta. Azonnal dat sü/3o nov. 1328. irt Alstednek : „Nemcsak a népnek szokásai, az országnak fekvése, a töröknek szomszédsága, de mindenek előtt tehetetleusóo-emuek tudata nyugtalanított engem. De végre Istennek segédeimül hívása, bátorításodnak, Ígéretednek s társaságodnak gondos megfontolása után kételyeim eloszlottak, s felbátorodtam úgy, hogy nagy kívánsággal s teljes készséggel megnyugszom ily szent határozat ban. Azért nektek, kik tanulmányaimat ritka gonddal vezéreltétek s most ily tekintélyes állásba juttatással koronázzátok, szeretetekért határtalan köszönetét mondok. Azonban, ha csalódni nem akartok, ne tekintsetek engem tiszttársotokul, hanem tanítványotokul. Csak szeretetekbe s jóakaratotokba bizva fogadom el ezen hivatalt. A követ uraknak ez úttal nem válaszolok, mert bizonyára már elutaztok.“ E levél további soraiból megtudjuk, hogy ugyanott a könyvtárt felhasználta, s hogy hat hét múlván Lóidéba fog utazni. Egy későbbi, deczetnber elején Graveból irt levelében közli volt tanáraival, hogy Bornemissza úrral közié az utazásra vonatkozó határozatukat, s a mint ügyeit rétidbe hozta a megjelölt időben Herbornba fog érkezni.