Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

29 2

tételén, s mindaddig, inig hitelességek össze nem omlik, bizonyságtételeken bátran építhetünk. Be nem vehetjük hát azoknak értelmét, kik a Jézus feltámadását úgy kívánták tekinteni, mint puszta keresztyén regét (mythus): mert igy ki nem magyarázhatjuk, hogy győződhettek meg az apostolok oly erősen a Krisztus feltámadásáról, hogy építhették ezen történetre oly bátran hiteket, hogy beszélnek róla oly szabadon ellenségeik előtt-; sőt igazságát éltök feláldozásával is készek voltak megpecsételni.

De a keresztyén vallás ellenségei azt mondják, hogy a négy evangyélista nem egyformán beszéli el a történetet; és hogy a dolgot úgy lehetne hinni, ha Jézus a maga ellenségeinek is megjelent volna, s az ö feltámadását nemcsak hivei bizonyítanák.

Az elsőre azt lehet felelni, hogy a négy evangyélista magát a történetet egymással egyezöleg állítja s csak némely kisebb tekintetű környül állásokban különbözik egyike a másikától, a mennyiben a hirek asszonyoktól jöttek, kik az öröm és inegrérnülés miatt egészen magukon kívül voltak. — A másodikra azt mondjuk: azon ötszáz hivei közt a Krisztusnak, a kik közt megjelent (I. Kor. XV. 6.) lehettek ellenségei is. A ki ennyi tanuknak nem hisz, az többeknek sem hinne. Azonban, Isten senkit sem akar kényszeríteni az igazság elfogadására; hanem azt akarja, hogy magunk is keressük és vizsgáljuk: mert különben nem lenne különbség a hívők s hitetlenek közt.

A mi a Jézus testét illeti, a feltámadás után : nevezi azt Pál apostol dicsőséges testnek (zóma tész dokszés) (Filip. III. 21.) a jelesség s romolhatatlanság fogalmával, minthogy az alázatos t e s t n e k (zóma tész tapejnózeósz) tétetik ellenében; a (I. Kor. XV. 40.) m e n y- nyei testnek (epuramosz) ellenébe tétetvén a földinek (khojkosz) romlandónak. Flogy Jézusra az ő feltámadása után is, ráismerhettek az apostolok, az ö testi mi-