Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

291

legdrágább öröksége, nyugodalma, melylyel az emberiség mint erkölcsi valóság áll vagy esik. Ez a mi vallásos tudatunk. Mint lelkészek az ebből folyó meggyőződéssel hirdetjük a feltámadott s örökké élő Jézus Krisztust, kinek az evangyéliomban fénylő életéből és szavaiból isteni világosság, vigasz és erő, hit és tudomány hinti sugarát lelkünkre. Es kérdjük : mivé törptilne a keresztyén- ség, az evangyéliomi protestáns egyház, ha a lelkészek és hittanárok, az eddig hirdetett s az egyház életét dicsövé magasított igazságoknak hátat fordítva, X. G. bol- Jogtalan tanácsát követve, azt mondanák, hogy mind az a melvet Krisztusról az evangvéliomról tartottunk, hit- tünk, hirdettünk gyermekes hiábavalóságok, Krisztus születése, feltámadása, mennybemenetele léha feltevések. Lehet-e nagvobb léhaság és lelkiismeretlenség, mint az ily nyilatkozat: nem kérdezzük. Tejnek itala helyett ilyen eledellel, X. G szerint pecsenyével szeretné táplálni ő az evangyéliomi prot. egyház híveit? Nem pecsenye, nem tápláló eledel az olyan beszéd, hanem kő, mely érdességével összerontaná a lélek szálait s eltérítené rendeltetésétől, örömétől, az erkölcsiség és becsület, a szeretet és idvezíilés utáról a keresztyén emberiséget.

Azért mi, midőn mély. sajnálattal visszautasítjuk N. G. felhívását, kijelentjük, hogy csak tartsa meg magának alapnélküli húsvéti igazságát. Vélekedjék az evangyéliomi igazságokról s Krisztusról a mint tetszik, de ne bántsa a mi hitünk fejedelmét, evangyéliomi örökké szent igazainkat, hozzá nem illő szeszélyes gondatlansággal. Tanulmányozza mélyebben nem a küfölcli tudósok czélt soha nem érő — egyetlen egyházat is alapítani képtelen véleményét, hanem az evangvéliomot, mely Istennek hatalma, s gondolkozzék hitteljes és tudományos tanár elődének a halhatatlan emlékű Sorm^ssynak a Ivris^us feltámadására vonatkozó nyilatkozatafe'meggyözödésé^, mely ekként van : „Jézus feltámadásának igazsága áll az apostolok bizonyság-