Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

tudóinál)}', a jövő keresztyénség előkészítése orvén : valóban a legnagyobb megfeledkezés. Felülmúlta N. G. a mesterül választott s szinte vakon követett Strausst is, kiben, gúnyolódása, s a keresztyénség köréből kilépése mellett is, volt annyi őszinte elismerése, hogy igy szóljon : „K risztus te rin é s z e t f e 1 e 11 i születése, es o- d á i, felt á m a d á s a s men n y bemenetele, a keresztyénség legbensőbb magva, a t ö r t é n éti, itészeti v i z s g á 1 ó d á soktól f ü g g e 11 e n ; s esz m é- n y i igazságok m a ra d na k azok, bárme nn y i r e kérdésbe tétessék is t apas z t a 1 a t i v a 1ó d i s á- g u k , külső ténylegességük.“

N. G. a sárospataki hittanári valami kézzelfogható hitet (ha ez lehetne) s oly vallást akar, mely a mindennapi érzékelhető tapasztalatokon építené fel, vagy ütné rendszerbe dogmáját. X. G. midőn a természeti tárgyakkal egy osztályba sorozza a keresztyén vallást; midőn Koper* nik felfedezésével, a füldgőmbbel, telluriummal a keresztyénség mennyországát, az evangyéliomi igazságokat, a Biblia hitelét, megdöntöttnek állítja; ezen állításával oly felfogást árul el, mely megengedhető egy összevissza beszélő Darwin követőjének, de nem egy gondolkodó keresztyénnek és hittanárnak, kinek tudnia kellene, hogy az eszmei dolgok, a hitnek tárgyai, a vallásnak tényei s történelmi igazzai a kézzelfogható tárgyaktól eltérő természetűek.

A keresztyénség hitében, vallásos tudatában, Krisztus ügy él, mint kinek természet feletti születése, feltámadása, mennybemenetele történelmi tény és igazság. Krisztus személye, történelmi pályafutása s megdicsőülésével az összes evangyéliom elválaszthatván összeköttetésben van. Krisztus a Megváltó nein puszta ember, de Isten és ember volt egy személyben. Ezen tényen a sírból kiszállt Idvezitön alapszik a feltámadás és örök élet hite, a húsvéti igazság. Ez a keresztyén emberiség legszentebb és