Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
7. füzet
289 tandó betegségnek liirdetvén egyszerűen a bűnt s nem örök kárhozatnak! a ki minden embert Isten fiának s egymás közt testvérnek tanitott, a ki jóval parancsok! a rosszat is visszafizetni, s szeretni még ellenségeinkben is az embert; lehet-e, hogy az isteni szeretetnek ezen megtestesülése, úgy mint egy embergyilkos, hóhér keze alatt vesszen, s ezzel vége legyen mindennek? Nem, nem soha! Ezért keresett Péter és talált, ezért talált és hitt. Es ez e húsvéti igazság, Jézus szellemi nagysága, mely diadalmaskodott a sir éjjelén, a pokol kapuin, ellenségeinek gyilkos fegyvere s tanítványainak kétség- beesése, hittagadása felett. Eddig N. G. hála Istennek, hogy idáig jutott. Igen diadalmaskodott Jézus, miért nem tette hozzá N. G. hogy felt ám ad ás a által. Ez lett az általa hirdetett igaz- Ságoknak, Krisztus szellemi nagyságának pecsétje. Ezért hitt Péter s ezért lett a Krisztus feltámadásának ténye a keresztyénség húsvéti igazságává, örök életünk hitének alapkövévé. Temetve pihen, de meg nem halva Krisztus a keresztyénség dogmatikájában, mond N. G. Miféle beszéd ez? Nem pihen Krisztus, de mint egy mcgdicsöiilt isteni személy él a keresztyénség lelkében, vallásos tü datában, hitében, reményében; velünk van szent lelkében az evangyéliom örök igazságaiban, mint a telkeknek a mindenható és örök szeretetnek fényes napvilága ; velünk van, hogy vezéreljen s még az evangyéliom igazságokat megdönteni akarókat is, mint a pogány századost egykor ezen imádatszerii felkiáltásra buzdítsa: „Jövel azért Uram Jézus. Te vagy a feltámadás és az élet; Te kit megöltek, de valóban feltámadtál, az Atya által megdicsőültél: Te légy nekünk nyereségünk életünkben és halálunkban.“ De N. G húsvéti igazságával mily következetlen. Miért kiált fel Jézushoz ekként: jövel Uram Jézus, ha az ö bethlehemi születését, feltámadását, mennybemenetelét léha feltevéseknek nevezi. Ennyire menni a 20*
