Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

284

Krisztusnak ellenségei is tudták az ö feltámadását, s nem vonták azt kétségbe, bizonyítják Jézusnak, Máté ev. 28, 11—13. versei, mely szerint, az ürizök közül némelyek beinenéiiek a városba, s megbeszélék a papi fejedelmeknek, a melyek történtek, s a papi fejedelmek a vénekkel összegyűlvén, tanácsot tártának, s a vitézeknek sok pénzt adánnk, hogy mondanák azt, miszerint az ö tanitványai jöttek el és lopták el éjszakán. S azok bár úgy cselekedének: azonban, Krisztus feltámadásának ténye mégsem döntethetett meg, s bizonyára a meddig a keresztyéhség áll, semmi támadások által meg nem fog az döntetni.

Az üres sirt haszontalan regének mondja X. (1., okul hozván fel, hogy az apostoli kor s annak reánk maradt iratai semmit nem tudnak az üres sirröl. Ha valaki, mint N. G. az evangyéliomban foglalt történeti tényeket mind meséknek állítja, akkor neki az üres sírra vonatkozólag sem lehet más nézete. Mi pedig azt mondjuk erre, hogy Krisztus feltámadván, a sírnak üresen kellett maradni. De hát honnan veszi N. fi. azon állítását, hogy az apostoli kor semmit nem tudott az üres sírról. — Kérdjük, hol van az apostoli kornak Krisztusra vonatkozó hiteles bizonyságtétele másutt, mint az evangyéliomokban. De természetes, hogy annak, a ki a Krisztus feltámadását elveti, következetesen el kell vetni az üres sirt is, holott azt kellene bebizonyítani, hogy Krisztus sírja nem volt üres, mert benne volt a meghalt Krisztus s ezt hiteles adatokkal kellene bebizonyítani. Az, hogy senki nem nézhette meg, mert nem tudta a Krisztus sírját hol van, oly számba nem vehető töltetes, mely maga igazolja alaptalanságát, s maga magát ítéli el.

Valóban nem egyéb, mint félrevezető okoskodás az, hogy az apostolok, kik Krisztus halálakor kétségbeesve futottak szét, Krisztust sírba tétetni látva mégis hitték és hirdették volna az ö feltámadását. Sót- inkább az, hogy Krisztus feltámadott, feltámadása után beszélt tanitvá-