Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

285

nyaival s kétségbe vonhatlanul meggyőzte őket halálon nyert diadalmáról, ez győzte meg az apostolokat arról, hogy Krisztus csakugyan az volt, a kinek magát lenni mondotta; -— ezen meggyőződés az apostolokban, Krisztus mennybe menetele után folyton élt, az imádkozó várás által megszentelödött s ily állapotban találta a piinköst napján amaz égi tűz, a Szentlélek mindenható ereje, mely képesekké, erősekké és hatalmasokká tette őket azon nagy munkának teljesítésére, mely az akkori világ előítélete és fegyveres hatalma daczára is diadalmas harczot vivott; s a meghalt, feltámadott, mennybe ment s a Szendéikét, alá küldött megváltóban vetett hiten mint alapon, megalapította Krisztus egyházát, a hivő lelkeknek azon szent közösségét, melyet a. Krisztustól sem élet, sem halál, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem a hitetlenség s üldözések fegyverei el nem idegenithettek, el nem szakaszt háttá k.

X. G. a különféle észjárású s a Krisztus ellen vitézkedni törekvő tudós czáfolgatók egyéni nézete által fél revezet tét ve, a legnagyobb ridegséggel megtagadja Krisztus feltámadását, a mit talán maga sem látott és nem hisz: lidércz-nyomásnak mondja az üres sirt, mesének az összes evangvéliomi elbeszéléseket s a húsvéti tényt elveti, s benne mégis húsvéti igazságot keres? lehet-e ennél nagyobb képtelenség s mindent összezavaró tájékozatlanság. Igazságot keresni a Krisztus feltámadásának tényében s a tényt mesének, hazug-sálnak, eszevészettségnek állítani?

Valóban ez az eljárás a mellett, hogy meggondolatlan, következetlen is. Ily fel sem vevő megvetést * még egyetlen külföldi tudós sem tanúsított a keresztyén vallás tényei irányában. De azt mondja X. G., hogy a külföldi tudósok — tegye hozzá modern — a német, holland és franczia tudományos theologiai irodalomban a húsvéti hit eredetének kérdése, lényegében már megoldottnak te