Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

mök előtt tartvii igyekeznek harczolni a Krisztus ellen, vágni hiába a levegőit.

Az ezen iránynak hódolók, a felvilágosodás tetszetős szólamával, az anyagéivőség és tapasztalaton álló inai modern miveltség színvonalához, úgy szólván annak eszközévé akarják idomítani a keresztyén vallást; igyekeznek a történeti alapon álló, Isten végeiden kegyelme által megszentelt vallásos tudat köréből kitörölni, gúnnyal kiutasítani minden természet felettiséget; s azon czélt látszanak szemelőtt tartani, hogy a kétezer éves keresztyénsé- get meggyőzzék a felől, miszerint Krisztus, az evangyé- liotn, általán a keresztyén vallás alapigazságai tulajdonkép n e rn azok, a m i k n ek eddig tartották és hitték; hanem oly omlatag imiradványok, melyeket a felvilágosodott elmék hivatva vannak elhányni az útból, hogy ne akadályozza az egy modern, emberi megállapodásokon alapított keresztyén egyház létesítését, mely egy ideig még megtartja a Jézusnak mint példás életű embernek nevét, de saját czéljai szerint magyarázza evangyéliomát s kihagyja abból, sőt nevetségessé teszi mindazt, a mi előtt az egymást felváltó időkorok legnagyobb férfiúi szent meggyőződéssel hajoltak meg.

A magyar protestáns irodalom terén, az ezzel rokonszenvező, de távolról sem ily Krisztus és evangyéliorn ellenes irány, a hatvanas években kezdetett meg, Sz. és T. czikkének a feltámadásról közrebocsátásával. Kiváló harczosai Fi ló Lajos és Ballagd Mór voltak, az első úgynevezett orthodox, a második modern szempontból és felfogással. Bármily éles volt e harcz: a kellő mederben maradt. Ballagd a vitatkozás közben, tájékozásában igy szól, hogy a keresztyén theologiának tényei: Isten, kijelentés, ihletés, a szentirás authentiája, Jézus személye és váltság müve, s a szentiéleknek az egyházban való működése, oly öröklő pozitivitások, melyek nélkül keresztyén theologia nem képzelhető, F. és B. vitatkozása után,