Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

gathat, hanem kénytelen lesz a világ szellemét e pro­vinciával megbízni, „a má-nak“ szellemét; mert a hol­napnak épen úgy lehet más szelleme, mint a tegnapnak, a múltnak más szelleme volt; a jövőnek más szelleme lesz. Ezeket akartam számodra kedves barátom a fiio-o-ö O O kérdésről futtában megjegyezni. Szóltam én már e tárgy­hoz a hetvenes években bőven. Most körülményeim nem engedik, hogy hozzá a tudomány szempontjából részlete­sebben szóljak. Nem is az én köröm már az. Szóljanak most már azok, kik azt hiszik, hogy az ódon fegyverek már a lomtárba valók, s általában nélkülözhetők. Isten veled! Jövőre többet. Dr. HE1SZLER JÓZSEF. Krisztus s a húsvéti igazság. A külföldi protestáns irodalomban, 1835. óta, midőn Strauss Jézus élete czimii munkájával fellépett, Krisztus élete, személyisége az evangyéliom és apostoli levelek hitelessége, vagy ezek történelmi bírálatára vonatkozó, áta- lán a keresztyén vallás fő és alapigazságai mellett és ellen, annyi munka jelent meg, hogy csak czimök egész oldalokra menne. Tudományos férfiak léptek síkra, hogy az ezt kétségbe vonók ellen bebizonyítsák, miszerint, az evangyéliom, Krisztus személyére az isteni végetlen sze­retetnek Krisztusban megdicsőülésére nézve, oly törté­nelmi igázságok összege, melyeket lehet kétségbe vonni, de megdöníeni soha. A vitatkozó külföldi, kiválóan német theologusok, a Schleiermacher és Hegel által kimutatott irány és elv szerint haladtak, s az úgynevezett moder­nek az újabb időben is kisebb nagyobb eltéréssel Her- dert, Lessinget, Bánót, Schweitzert, Biedermannt, Lángot, Lipnust vallják mesterüknek s ezek nyomán Struusst sze-

Next

/
Thumbnails
Contents