Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
7. füzet
277 tartoznak az ott élők, hanem a múlthoz. Azonban, midőn a Golgotha világáldozata nagy feladatát bevégezte, a sírok megnyíltak, de nincs megírva, hogy megszólaltak volna, csupán az, hogy megszólalnak azok is .... a nagy váltság napján. Tehát várjunk. En ugyan a N. G. által megindított vitát sem oppor- tunusnak az időre nézve, sem helyesnek tárgyára nézve, sem kimerítőnek a tudományra nézve nem tartom. Nem apportunus azért, mert nálunk a theologia nincs a német egyetemek tudományos színvonalára emelve, s annak kifej lése nálunk nagyon sporadikus. Legyen előbb egy jól rendezett magyar prot. egyetem, s magasabb theologiai képzettség: akkor lehet ily kérdéseket káros hatás nélkül felvetni. — A mit Baur, Strauss stb., Németországban megtehetett, azt nem lehet megkísérteni Magyarországban annak, a ki a protestán- tizmusnak igaz, lelkiismeretes tagja akar lenni. Nem helyes tárgyára nézve sem; mert alig más, mint törekvés az a már úgy is eléggé kiiiresitett pro- testántizinust még üresebbé tenni, mig az végre a N e g a t i o rendszerévé síi lyed alá. Az űrben elvégre is egy kedély sem fogja megnyugvását feltalálni! Az oly protestántizmus, mely az Evangyéliom örök alaptanait, s tételeit elveti; egyszersmind elveti jogát a jövőhöz úgy, mint lelkűinkhez. Az evacuatiók nem a pozitív vallás keretébe valók, a minő marad örökké a keresztyénség, inelvek lényeges vonása az: hogy benne a tanok, melyek természetüknél fogva subjectiv és esoterikus jellemiiek, a tényeknek már általánosan ható alakjaiban jelennek meg. A tények beszélnek mindenkinek, a tanok csak kis körnek mindig. A khrisztianizinust, mint a megtényesült tanok vallását, nem tanácsos az általán osulhatás lehetősé
