Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

ségnek tekintjük. Előliek, mely mint. ilyen, nem zárhatja, nem zárja ki a fejlődést, dicsőbb állapotra jutást; de ezen fejlődés, mindig a gyökérből veszi erejét s táplálékát, s Isten kegyelmi fényéből gyarapodásának dicsőségét.

Mert avvao-y, lehet-e a gyümölcs más, mint a fa? lehet-e a bojtorjánról fügét szedni és viszont; lehet-e a kér. vallás tökéletesebb felfogásáról szólani s az alaptételeket, úgyszólván szélnek ereszteni?

Hanem elég legyen ennyi e nyílt levelemben, melyet azért írtam, hogy megnyugtassalak arra nézve, hogy az általam szerkesztett „Figyelő“ — melyet meg nem ér- dernlett gúnyban részesítesz — nem fog kitérni a ti húsvéti igazságtok czáfolata elől; sőt inkább igyekezni fog bebizonyitani azt, hogy a protestántizmus kellő haladása orvén, az, a mit ti, a tudomány mezében, nagy kiáltással felmutattok, nem a keresztyén bölcseség tudománya, hanem elbizakodott kevély lelkek hitetlensége.

Felső-Bánya, 1882. június 14.

Isten velünk! CZELDER MÁRTON.

Nyílt levél a patakiak húsvéti igazságára.

Kedves barátom ! Hogy a ,,Figyelő“ utolsó számában a Krisztus feltámadása ellen megindított vitának tért nyitottál, azt helyesen tetted. Hogy a főiskolák hittanárait hívtad az első csatarendbe, az a dolog természetéből ered; mert hiszen egy hittanár hivta fel a ref. egyházat a csatára: illő tehát, hogy az egyházkerületek bizalmával megajándékozott hittanárok fogadják azt első rendben ; hogy megmutathassák, hogy az egyházkerületek bennük helyezett bizalma alapos. L)e már azon czikkre vonatkozó megjegyzésed végén, kérdem, miért sorolsz engemct is a bajvivók közé, hiszen engem már a hetvenes években „Ódon sírnak“ nevezett ei a felső-szabolcsi esperes. A sírok közt, tapasztalás szerint hallgatnak, nem az élő zajgo világhoz