Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
7. füzet
tek-é a mit Pál apostol mond, hogy ha a Krisztus fel nem támadott, hiába való a mi prédikálásunk, hiábavaló a ti hitetek? Ti keresztyén hittudományt, dogmatikát tanittok, erről beszéltek, s Krisztus feltámadásának igazságát, mely az örök élet hitének fundarnentoma: kétségbe vonjátok. Fennen hangoztatjuk a magyar prof. egyház virágzóbbá tételének szükségét; s mily lélek visz titeket rá, hogy e szent czélra, e szentséges téren, oly romboló eszközökkel, oly keresztyéni álláspontról igazol hat lan tudománynyal munkálkodjatok, mint a ti húsvéti elöfer- jesztéstek ! Mert kedves barátom, a ti ajkatokról szívja be a hitet vagy hitetlenséget a magyar prof. egyház lelkész ifjúságának azon egy része, melynek hitére, lelkére lesz bizva az evang. kér. egyháznak ezen a mi magyar földünkön fenntartása; ha kell; az élet feláldozásával is meg- védelmezése. Mint vezérlitek ezen ifjúságot, a hit és lelkipásztori önfeláldozás jövendőbeli bajnokait a hit dolgaiban egy gyem egy gyen és egyetemesen ? ha mi ezt kérdjük, kérésünk nem igazolt-é akkor, midőn feltehetjük a kérdést: méltók vagytok-é arra a helyre, melyet elfoglaltok, midőn a ti húsvéti igazságtok közrebocsátásával s még inkább vé- delmezésével, ezen hitet lelkűnkben megrenditettétek ! Még ti gyermekek vóltatok, midőn mi az evan. egy-* ház tudományával foglalkoztunk s küzdelmei közt verité- keztünk ; s a hol törés volt; onnan nem hátráltunk, de csekély erőnket a többiekéhez tettük s a viharral, Istenbe vetett hittel szivünkben szembe szálltunk. — Azért nem szolgáltunk rá méltatlan szemrehányásodra, hogy gyávák vagyunk, bizonynyal ezt a megtiszteltetést nem érdemeltük. Kn és elvtársaim, sőt némi kivétellel az összes evang. keresztyénség, a keresztyén vallást egy élő szent örök-
