Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

tattal az ifjú szivekbe plántálásárn, illetőleg erősítésére, ti magyar prot. evaug. hittanárok vagytok hivatva.

A húsvéti igazságok czimii czikksorozat megjelenése után, úgy gondolkoztam, hogy midőn evangy. egyházunk alaptételei megtámadtalak, első rendben a theol. tanári kar van hivatalosan hivatva, úgy szólván kötelezve azoknak védelmére. Halljuk hát elébb azokat. Ezért intéztünk felhívást a hittanárokhoz, a későbbi hozzászólás számunkra fenmaradván.

Tettük ezt azért, mert nézetünk szerint, a mi liozá- szólásunk már nem állhat tudományosnak csillogtatott elmefuttatásból, hanem olyan komoly feleletből, mely számba veszi az irodalmi nézetnyilvánitásoknak az egyházra mint hivő és társadalmi intézményre gyakorlott és gyakorlandó hatását, s abból vonjuk le a következtetéseket, s megállapításokat.

Barátom! te nem vártál; minden fegyvert felmarkolni akaró ifjúi elhamarkodássai nekem jöttél, hogy úgy mutass fel lapod eléggé ismert közönsége előtt, mint a ki a közvéleményhez való ügyes alkalmazással az oppor- tunitás politikáját követem ezen a szentséges téren.

Az egész támadásban annyi igazad van, hogy szentséges tér a keresztyén vallás igazságainak vitatási tere. Szentséges tér ez, mely arra utasít, hogy ezen a szentséges téren, szentséges érzelem m el, értelemmel és tudománynyal forgolódjunk.

Ez a mi tisztünk hittanároké s lelkészeké egyaránt. —- Mindketten az evang. kér. egyház szolgálatában állunk, s ezen szolgálat természetes kötelessége ellen nem cselekedhetünk. Azon egyház kebelén s melegségének táplálékával növekedtünk fel, melynek sziv-vére s életszála a Jézus Krisztusban mint Megváltóban vetett hit, minden alázatával, minden dicsőségével. — Bocsássatok meg, ha őszintén kimondom, hogy az épület főkövének kiszórása, nem az épületnek tökéletesítése. Avvagy elfeledté-