Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

5-6. füzet

229

előbb buzgó pogány, ki bálvány templomokat építtetett, s kőr- menetek élén buzditá honfitársnőit a bálvány istenek imádá- sára, a hús ételektől szigorú tartózkodásra. Élete utóbbi szakában, mint selyemmel kereskedőnő, egy üzleti útjában hitté- ritőnőkkel találkozott, s puszta kíváncsiságból megjelent az általok tartott gyűlésen. A mit itt hallott, s később az ekkor szerzett könyvekből tanult, ép oly buzgó keresztyénné tevék őt, mint a minő buzgó pogány volt addig.

Tschinanfúban, az amerikai hittérítők ellen, a múlt év végén, több -tudós” kérvényt nyújtott be a kormányzóhoz, hogy tiltsa meg a tévtanok hirdetését. A kormányzó igy felelt: „ép oly kevéssé szeretem ez embereket, mint ti; azonban gondoljátok meg, hogy szerződések alapján, nekik joguk van itt prédikálni, s hogy a tietekéhez hasonló panaszokat más vidékről is emeltek már ellenük, azonban elegendő bizonyíték nélkül. Ha valami vádatok van a hittérítők ellen, álljatok elő a bizonyítékokkal.“

Fútschaúban egy angol chinai gymnasium alapittatott. Alkalmas épület és földbirtok lön e czélra vásárolva t4,ooo dollárnyi árért, mely összegből 10,000 dollárt egy keresztyén chinai T. Akok adományozott. A többiről a bennszülött keresztyének gondoskodnak. Chinában az évszázadok ólta rendszeres térítést folytató katholikusok száma 1,092,818. Az etangyé- liomi egyházak hittérítői munkája még csak uj keletű, s a hívek száma már is 20,000-re tehető.

Érdekes megjegyezni, miszerint Chináhan, Japánban és Siamban a múlt év kezdetén 27 angol, 12 amerikai és 3 német társulat összevéve ói8 hittérítőt foglalkoztatott.

Törökország. Szegény örmények megvannak akadva, a közöttük működő hittérítőkkel egyetemben. Ha valahol protestáns hitközség van alakulóban, olt nem késik a fölöttük hatalommal biró patriarcha 4—5-szörös adót \etni reájok. A protestáns örmények közelébb az angolok védelmét kérték.

Afrika. Richards amerikai hittérítő, terjedelmes levélben közli fogadtatását Umsilánál. Az ország határánál egy induna (főnök) várt reá, ki a király nevében kijelenté, miszerint a fehéreknek halálbüntetés terhe alatt van megtiltva, átlépni a határt, mielőtt azt a király engedélyezné. Az engedélyre 37 napig volt kénytelen várni, mig elindulhatott, és sok küzdelem s szenvedés után végre megérkezhetett Umsilu kraaljához.