Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
5-6. füzet
230 A királyról következőleg- ir Richards: „arczkifejezése értelmes s hozzá még kellemes; termete nagy, nyúlánk s kissé sovány de jó alkotásu, úgy hogy bárhol is szép férfi számba mehetne. Elmondtam neki, ki küldött erfgemet, miért jöttem, s mit várok tőle. Figyelemmel hallgatott, s monda, hogy várjak nehány napot, mig tanácsosaival megbeszéli ügyemet. Esős idő következett reánk, majd kimosott sátrainkból, de ez nem tartá vissza Umsilát, hogy gondoskodjék rólunk. Délelőtt io óra tájban négy szép bikát küldött, hogy egyet azonnal vágjunk le; lett hús elég. Másnap két elefánt agyarat küldött reggeli üdvözle- letül, az egyik 20, a másik 6 fontot nyomott. Szombatra az idő kiderült, s a király — bár ezt jelentette, nem jelent meg. Végre megtörtént az összejövetel, melynél a király kijelenté, hogy a hittétitő társulatot Amerikában üdvözli, s fölhívja, miszerint 5 hittérítőt küldjön országába.“ A kafferek földjén St. Marks hittérítői állomáson, az anglikán egyháznak egy hittérítő papja működik két segéddel és 77 tanítóval. Wátért atya közlése szerint, 48 különböző helyen a megkereszteltek száma összesen .34.36, kik közül az úrvacso- rázók serege i2Ö4-re meg}’. Sosongban a múlt év márczius hó 20-kán örömünnepet ültek a keresztyén bangvátók. Hepburn hittérítő vezetése alatt a Ngami tó vidékére küldött négy bennszülött ifjat avattak fel s bocsátottak ki, a vének — s köztük Khama király kezének az ifjak fejére tétele — s megáldásáVal. A király egyebek közt igy szólott: ,,az ügy, mely minket összehozott, nem a bamangvátó királyság ügye, hanem ama nagy királynak a Jézus Krisztusnak országos ügye. Úgy illik hát, hogy valóban komolyak s buzgók legyünk, és a mit teszünk, teljes szivünkből tegyük, örvendezve azon, hogy Isten i 1 y dicső munkát bízott reánk.“ Az expeditió gazdagon fölszerelve indíttatott útnak. Banza Montikóban halt meg 1881. nov. i3-án Richards Mária asszony, az ottani hittérítő neje; gondos házinő, a nő- telen hittérítőknek valódi anyja, s a betegeknek fáradhatlan s kitűnő ápolója volt. Varrt és mosott a téritő telep nőtlenéi számára, s gyöngéd és igen kedvelt ápolója volt a legveszélyesebb ragályban fekvő betegnek is. Az egész hitközség siratja és gyászolja a derék önfeláldozó nő elhunylát. Két Congó vidéki ifjú segítségével, most készíti Guinesz ur a congó nyelvtant, szótárt, s fördit le nehány bibliai könyvet. E vidékre újabban 9 uj hittérítő érkezett.