Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1. füzet
7 a felekezeti igény határozatlansága vagy talán helytelen felfogása s értelmezése, bénította meg az iskola ügyének kívánt fejlődését, eddig is. E meggyőződésre vezetett engem a B. czikkének olvasása. Annálfogva felhívom a gondolkodó főket, tisztázzák e fogalmat, állapítsák meg magából a felekezetek viszonyából, lélektanilag, az emberi lélek törvényei szerint, melyek azon ismertető jegyek, melyeket nem nélkülözhet a felekezeti.autonómia! Mert csak e mérték szerint követelhetünk jogot, s e mérték szerint állhatunk tnegin- gatliatlan alapon ! A középiskolai törvényjavaslat pontjai közül, menynyiben s mi módon függ össze a főigazgató látogatása (87., 88. §.) a tanterv, a tudományok megállapítása, a tankönyvek politikai bírálata- (8í>. §.), a vizsgálatoknak (69. §.) és az iskolai anyagi viszonyainak ellenőrzése az autonómiával? S vájjon, tekintve a felekezetnek társadalmi rendeltetését, hivatását, nem elegendő-e a felekezet számára annak biztosítása, hogy iskoláiban prot. szellemben vezettessék az oktatás és nevelés, és e prot. szellemű nevelésnek biztosítására az, hogy a tanerőket a felekezet állítja be és elé prot. férfiakból, prot. szellemű tankönyvekkel, s taniránynyal ? En úgy hiszem, hogy a protestantizmusnak a társadalmi élet természetes (vagy hivatalos szóval, alkotmányos) fejlesztése az iránya. Erre nézve pedig a szellem fenntartása a fő dolog. Lélek az, a mely megelevenít. Es ha erre nézve biztosítékot, kap a felekezet: nincs oka tovább féltékenykedni. A tanterv, az iskola látogatás és a többiek, inkább alaki részletei az iskolának, s mint ilyenek különös Eris almájának nem tekintendők. Figyelmet a felekezetek előtt, csak negative érdemelnek: hogy vájjon az alak nem szándékszik-e a szellemet elnyomni? és épen nem nyomja-e el?
